Ma

Bé-vel, mint régen. :-)

Életképek - Gyerekszáj

4 év körüli kisfiú:

- Apa, képzeld! Az óvodában a Bogikának megszületett a kistestvére.
- És hogy hívják?
- Kisbogika.
- Biztos, hogy nem úgy hívják, mint a testvérét. Más neve van.
- Nem. Ő is Bogika.
- És kisfiú vagy kislány?
- Kisfiú.

Twin Peaks

Minden hátrányos helyzetűnek, aki anno nem követhette az eseményeket, mert pontban a 8 órás kezdéskor küldék a szülei aludni.

Nebuló

"Figyelem! Az első használatkor a védőkupakon túl a balmenetes kenőfejet is csavarjuk le és távolítsuk el a szájbetétet."

ROK-doktor

Mit keres ez itt? Miért nevet velem? Miért ül mellém? Miért támaszkodik a székemen? Miért kérdez? Miért néz? Miért poénkodik? Amikor az első számú közellenség...

Szög

"... akkor olyan pihe-puha leszel..."

Vulnerant omnes, ultima necat.

Popper Péter

"Minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember."

KutatÁSÍTéma

Vizsgaidőszakban a kávé hatásfoka miért fordítottan arányos az elfogyasztott mennyiséggel?

Mi van?

Már nincs, de volt: olahibolyamuzeum.oiro.hu

Mementó

Tudod, ahogy az ember megy az úton, sokszor találkozik a legszebbel. A legszebb tájjal, a legszebb virággal, a legszebb szerelemmel. Ahogy halad a vonat, elmaradnak a legszebbnek hitt tájak, virágok, szerelmek, amiknek az ember csak külső szemlélője lehetett, vagy mint vendég örülhetett. De mert az ember úton van folytonosan úton van, mindig új meg új legszebbel találkozik. Legszebb tájjal, legszebb virággal, legszebb szerelemmel, ami feledteti azt a régit. Mindegyiket megsiratja, azután az úton találkozik új virággal, új tájjal, új szerelemmel. Sokszor a legszebbel. Legszebbel, de a máséval. Nem a sajátjával. Azzal csak egyszer. Ami talán nem is a legszebb, de mert a sajátja, neki az a legszebb. Abban különbözik, hogy ez megváltoztathatatlanul hozzá tartozik. Belesimul. Akkor leszáll a vonatról. És nem keres tovább...

Alagsor

ROAD TO HELL

Nem

Meghalt...

13

A nap kezdetén bezártam a telefonomat az öltözőszekrénybe. Remélem, mára ez az egyetlen rossz dolog...

P&P

Tökmagos-sárgarépás pogácsa. :-/

Minden ugyanúgy, minden ugyanaz és MÉGIS MINDEN TELJESEN MÁS...

"Van madár, amely nem bírja a kalickát. Túl ékes a tolluk. És amikor elrepülnek, örülsz, hisz tudod, hogy bűn volt bezárni őket. Mégis... minden szürke és üres, ami marad utánuk. Egyszóval: HIÁNYZIK A BARÁTOM."

(A remény rabjai)

Faith Resnick

"Azok az emberek, akik utálják a macskákat, egérként fognak újjászületni a következő életükben. "

Demjén: Most kell eldöntenem

Ez a perc mi nem volt eddig sosem
Rajtad áll, hogy nyersz, vagy vesztesz velem
Ez a perc, hogy mindenki rajtunk mosolyog
Ellenség barát a rokonok
Csak bámulnak ránk

Ez az út, hogy minden együtt legyen
A te új az én rég magányos nevem
Ezután már a szálloda portán kiderül
Hogy enyém vagy, nem vagy már egyedül
S tán másképp néznek rám

Ezután ha, minden csak félig sikerül
Te is hibás vagy nem csak én egyedül
Már nem szólhatsz rám

Maradunk hol eddig voltunk, s leszünk
Csak a világ, az táncolt egy kört nekünk
Ezután ha bárhol is kábán ébredek
Már tudom, miért vagy s én miért leszek
Mindig jó hozzád

Nagy az út, és abba még minden belefér
Hát szaladjunk együtt a holnapért
Vigyázok majd rád

És ezt most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem
Nekem most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem

Ne ígérj, és én sem súgok neked
Szavakat, ami szép, de mégsem hiszed
Amikor a szemedbe nézek, kiderül
Hogy ki az, ki marad, ki menekül
S ki tartozik hozzám
Mert ha a lét egy kalitkába beszorul
Te fizetsz és én is de cudarul
Hát hallgass most rám

Nekem most kell eldöntenem…

Müller Péter

"Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (...) Először is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn "szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten."

ANYÁK NAPJÁRA

„Soha nem értettem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor a szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”

(Kundera)