Per aspera ad astra

„Egészségesnek nyilvánítottak és visszaengedtek az emberek közé. A végső diagnózis: gyógyult határeseti pszichózis. Hogy mit jelent ez? Azt ma sem tudom. Voltam valaha talán őrült? Talán. Talán az élet az… Őrült nem az, aki összetört vagy egy sötét titkot rejteget, hanem Te vagy én felnagyítva. Ha hazudtál már és élvezted, vagy ha örökre gyerek akartál maradni. Nem voltak tökéletesek, de a barátaim voltak. És legtöbbjük már kijött onnan. Élte az életét. Volt, akivel találkoztam, volt, akivel soha többé. De nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rájuk.” (Girl, Interrupted)

Fél év elteltével visszatérhet az emberek közé. A diagnózis, akárcsak a filmben: határeseti pszichózis, azaz borderline szindróma. Őrült soha nem volt. Az őrült körülmények között próbált normális életet élni.

Fura érzés. Nem tudok úgy örülni a nagy hírnek, mint ő. Nem tudok nem arra a napra gondolni, amikor megtudtam, hogy az életéért küzd. Nem tudom elfelejteni azt a képet, amikor először megláttam az intenzíven. Nem tudom nem lepörgetni magam előtt újra és újra az elmúlt fél évet. Nem tudok egy kérdést kitörölni a fejemből: fel van készülve? Nem tudom rá azt válaszolni, hogy igen.

Fizikálisan már sikerült újra felépítenie önmagát. Ennél most jóval nagyobb megpróbáltatás vár rá. Szembesülni fog azzal, hogy az élet, amelybe visszavágyik, az már rég nem vagy nem úgy létezik, ahogy ő hátrahagyta.

Aggódom érte. Csakúgy, mint augusztusban…