Egy évvel ezelőtt bármit megadtam volna a jelen nyugalmáért. Életem egyik, talán legmeghatározóbb találkozásán voltam túl és ezáltal ismét képes lettem arra, hogy meglássam az igazán fontos, értékes dolgokat. ŐK KETTEN. Örökre... nekik. Örökre értük! Még ha..."A tehetetlen összetartozásnak időtlen időkre szóló köteléke bogozott össze bennünket; valami, ami kitermelődött, tejsav vagy gyanta, a sebekből, izomlázból, fájdalomból, törekvésekből, és lehetővé tette, hogy éljünk; valami, ami talán kevesebb a barátságnál, és több a szerelemnél."
(Ottlik Géza)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése