Vi

Halk morajlás hallatszik a messzi távolból... a lelkem az. Az ősi, izzó tenger ismét zavaros. Nincs benne élet, csak a felkavart iszap és hordalékdarabok keresik a helyüket. Újra és újra megpróbálnak a felszín felé törni, hogy oxigénhez jutva életre keljenek. De van valami hihetetlen, megmagyarázhatatlan erő, ami mintegy páncélként lefedve a rothadó szagú mocsarat, útját állja minden kísérletnek. Erő, ami immáron nem belőlem táplálkozik. De KELL!

Jó érzés. Kellemes. Felszabadult. Hiszem, hogy végső soron minden és mindenki a helyére kerül. Többé nem leszek gyenge...

Az idő fogságában

Az egér kattogása, mint a falióra. Én irányítom a másodpercet... Bárcsak én irányítanám az időt! Felgyorsítanám. Csak erre a pár órára… Legyen már vége ennek a tehetetlen várakozásnak! Hiába csalok a másodpercekkel, nem megy. Csak a csend, a kattogás, és néha-néha megcsörren a telefon. Leírt szavakban öltenek testet sorsok... Tovább várunk. Kegyetlen játék ez velünk és velük. Nekik, Neki kívül és belül.

Retro

Visszatérés...

Visszahallani a múltat, ami már teljesen idegennek tűnik. Furcsa. Ugyanakkor mégis vonzó. Ott éltem, ott léteztem. Enyészet szag volt már akkor is. De most… Vágyak, álmok, sorsok. Egy csapásra szertefoszlik minden. Emlékek, élmények... és könnyek... Miért? Kifordított világ. Az én igazi világom.

2010. január - Örökre!!!

Cserháti Zsuzsa: Boldogság gyere haza!

Két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolság.
S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát.
Esténként úgy vártalak, tudnod kell ez nem panasz,
és nem sírok csak bánt a cigaretta füst, attól könnyezem.

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!

Néha féltem, hogyha nagyon megnéztél egy csinos lányt,
de elfeledtem mindent, úgy öleltél éjjel át .
És ma sincs nálam boldogabb,
ha velem vagy s ez nem panasz,
és nem sírok ne félj, csak erős ez a fény, attól könnyezem!

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!

Kin sűrűbb lett a homály, az utca zaj is elcsitult,
nézem, ahogy csöndben álmodik a kisfiunk.
Én gyűlölöm az álmokat,
s te tudod, hogy ez nem panasz,
és nem tudom miért, hisz sírni szeretnék,
most mégsem könnyezem.

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
nekem elég, hogy itt leszel!