Mami

Hol vagy? Hová tűntél? Még halványan látom a számomra mindig megnyugtató mosolyod. Miért nem maradhat meg örökre? Miért halványul? Miért ilyen hitvány az emberi emlékezés? Emlékezni akarok! Minden idegszálammal. Látni akarom, hallani, érezni ŐT!

Megkaptam a leveledet. Sok mindenre választ kaptam belőle ennyi év után. De erről miért nem beszéltünk, amíg még lehetett volna? Miért őrizted a titkot?

Most, ennyi idősen értettem meg igazán, hogy mennyire szerettél, és hogy mennyire szerettelek... És mi maradt? Ez a szívszorító érzés, a tehetetlenség.

Voltam Nálad a hétvégén. Nem voltál ott, hiszen az a két szó nem Te vagy. Nem akarom... Nem akartam soha tudomásul venni.

Tartozom még Neked valamivel. Te is tudod, én is tudom. Szégyellem, most már tudom, hogy másképp kellett volna cselekednem. Hosszú éveken át Te adtál meg nekünk mindent, és csak egy dolgot kértél, amit én nem tudtam...

Most már sajnos, nem tehetek mást csak, hogy átadom... átadok mindent, amit Tőled kaptam. Azt a hihetetlen bölcsességet, ami az elveszett leveledből is áradt. Csodállak! A legcsodálatosabb nő, asszony, anya, nagymama lettél a szememben. Szeretlek! Örökre!

Go to Hurghada, Tia Heights Makadi Bay! :-)

2011. 07. 30.

Bé, Pipacs! Köszönöm! :-)

"Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az... A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő."

(Müller Péter)

Ajánló

A lényeg a jobb oldalon! :-)

Nyolc

...

9

!!!

Megvívott csatánk emlékére :-)

Hümm

Titkos másolatként kapni levelet elgondolkodtató és feledtébb bosszantó...

:-)

JÓ VOLT TEGNAP!!! NAGYON JÓ!!! :-)

Final Countdown

Pontosan kettő hét múlva ilyenkor már új "emberként" ébredek. Valójában most kezdem el felfogni, hogy miről is van szó tulajdonképpen. Szépen minden és mindenki a helyére került, már csak apróbb simítgatások vannak hátra. Félek is és várom is. Nem azért félek, mert kételyeim vannak, hogy nem ez a helyes út számomra, hanem... azoktól a dolgoktól, emberektől, amelyekkel, akikkel előbb-utóbb szembe kell néznem. Valamennyi végig fogja kísérni a jövőmet. Ez ügyben már tettem lépéseket. Nem volt egyszerű, de nem is volt olyan nehéz, mint számítottam rá. Vannak azonban szívszorító pillanatok. Mindenkinek rossz az, ha csak az egyik fél hallgattatik meg, vagy az egyik sem, és kívülről ítélkeznek. Ezek következtében pedig nem hiányzik, illetve nem kívánatos olyan helyeken, ahová azt gondolta, hogy tartozik. Azt hiszem, erre mondják azt, hogy bajban (szükségképpen helyettesíthető adott helyzetre vonatkoztatva) mutatkozik meg az igazi barát.
Igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy inkább mindig előre kell nézni. Ez most nálam A NAP-ot jelenti. Volt időszak, hogy azt sem gondoltam volna, egyszer eljön. Azt meg pláne nem, hogy ilyen hamar... :-) Gyakorlatilag egy érdeklődésként indult, melyből azonnal konkrétum lett, pár hónap hallgatás, és két hét szervezés. Most itt tartunk. Nem egészen két héttel előtte... :-)