Pontosan kettő hét múlva ilyenkor már új "emberként" ébredek. Valójában most kezdem el felfogni, hogy miről is van szó tulajdonképpen. Szépen minden és mindenki a helyére került, már csak apróbb simítgatások vannak hátra. Félek is és várom is. Nem azért félek, mert kételyeim vannak, hogy nem ez a helyes út számomra, hanem... azoktól a dolgoktól, emberektől, amelyekkel, akikkel előbb-utóbb szembe kell néznem. Valamennyi végig fogja kísérni a jövőmet. Ez ügyben már tettem lépéseket. Nem volt egyszerű, de nem is volt olyan nehéz, mint számítottam rá. Vannak azonban szívszorító pillanatok. Mindenkinek rossz az, ha csak az egyik fél hallgattatik meg, vagy az egyik sem, és kívülről ítélkeznek. Ezek következtében pedig nem hiányzik, illetve nem kívánatos olyan helyeken, ahová azt gondolta, hogy tartozik. Azt hiszem, erre mondják azt, hogy bajban (szükségképpen helyettesíthető adott helyzetre vonatkoztatva) mutatkozik meg az igazi barát.
Igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy inkább mindig előre kell nézni. Ez most nálam A NAP-ot jelenti. Volt időszak, hogy azt sem gondoltam volna, egyszer eljön. Azt meg pláne nem, hogy ilyen hamar... :-) Gyakorlatilag egy érdeklődésként indult, melyből azonnal konkrétum lett, pár hónap hallgatás, és két hét szervezés. Most itt tartunk. Nem egészen két héttel előtte... :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése