2009. február 7., szombat
Márai
"Álmaimban hallom néha a tengert. Ilyenkor leküzdhetetlen vágyódás fog el, oly mély és fájdalmas honvágy, hogy álmomban kicsordul könnyem és lecsurog arcomon. E hajnalokon arra ébredek, hogy szájam szélén valamilyen sós íz tapad meg, mintha - az álom különös valóságában - csakugyan a tengerben mártottam volna meg arcomat."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szeretem Márait :)
VálaszTörlésNálam is alap. :-)
VálaszTörlés