2009. április 30., csütörtök
2009. április 28., kedd
2009. április 27., hétfő
Dogma(gány)
A kellékek: 3in1 kávé, energiaital, mérhetetlen mennyiségű csoki, papír, folyadék, chips, még papír, könyvek, lexikonok, ismét papírok, írószerszámok (de az minek?).
Óránként egy-egy hergelő telefonhívás a csoporttársaktól: „Te hogy állsz?”
Egy ideig köröz körülötted a macska, le-leül, majd elvonul a foteljába aludni… Te pedig maradsz, és lapozol… és egyszer csak rád köszönt a leadás reggele.
2009. április 26., vasárnap
Hát... borzongató!
A szegedi Boszorkány-sziget a nevét a magyar történelem legnagyobb és a legutolsó halálos ítélettel, máglyahalállal végződő boszorkányüldözéséről kapta. 1728. július 23-án 14 embert boszorkányság vádjával itt égettek el 3-3 máglyán. A megégetettek között volt a 82 éves Rózsa Dániel is – Szeged akkori leggazdagabb embere, aki a város egykori főbírája és parlamenti képviselője volt –, és az őt boszorkánysággal bevádoló bába, Kökényné Nagy Anna is. A szegedi boszorkányüldözések kiváltó oka a súlyos aszály, illetve a korábbi években pusztító árvíz és éhínség volt, a szegediek ugyanis mindezeket a katasztrófákat a boszorkányok művének tulajdonították.
2009. április 25., szombat
Márai Sándor
2009. április 24., péntek
A csokoládé netovábbja - avagy bizonytalansági tényezők sokasága egy kis kockában
Egy kép
Közel van. Az arca rideg. A szemeiben egy furcsa világ tűnik elő: az elhagyott boldogság. A múltban él. Próbálom megfejteni, de nem engedi. Tekintete erős kapuként zárja el az emlékeket. Érzi. Tudja, hogy ez az ő pillanata is. Eljött az idő, hogy megszabaduljon a nyomasztó fájdalmaktól. De fél.
Az arca hirtelen eltorzul, és ördögi kacaj tölti be a környéket. Fennköltség és gonoszság. Bezárkózott. Talán örökre. Visszatért a saját világába. Oszlani kezd a porfelhő, és vele együtt tűnik el a titokzatos teremtés. Csak a hosszú út maradt. Erőtlenül indulok tovább.
2009. április 23., csütörtök
:-D
Állítólag a világon átlag minden 5. ember kínai. Mi is öten vagyunk a családban, tehát valaki kínai. Lehetek én. De lehet apa, vagy anya is. Lehet a bátyám Tomi, vagy az öcsém Hao-Ce Hang. Nem tudom. Szerintem Tomi az.
Edda: A világ közepén
Egyedül indulok el,
most senki nem figyel.
Nincs bennem félelem,
A sok csillag velem.
Tudják, hogy szeretem Őt,
Tudják a titkomat.
Sok ezer éve már
A lelkem társa vagy.
Gyönyörű nappalok,
gyönyörű éjszakák...
Most csak a Hold figyel,
Irigyen néz le ránk.
Te vagy a mindenem,
te vagy az életem,
de néha úgy rohansz,
hogy félek...
Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek.
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén.
A csendet hallgatom,
a csend , az jó barát.
A gyertya lángja ég,
Benne egy új világ.
Nem olyan csábító,
Nem olyan harsogó,
Mint ez a „most-világ”,
-nem olyan számító.
Lehet, hogy tévedek,
hogy másképp is lehet,
hisz az én istenem
ez a kis gyertya lett.
Te vagy a mindenem,
te vagy az életem,
de néha úgy rohansz,
hogy félek…
Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek.
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén.
2009. április 22., szerda
Nemszeretemismerős
Én (ki)vagyok!? :-)
Ajánlom figyelmetekbe a következő gondolatot:
"Az alkotó munka, mint különleges erőkifejtést igénylő tevékenység ellemzése szempontjából relevánsak azok a tanulmányok, amelyek kapcsolatot tételeznek fel a kreativitás és a bipoláris kórképekben megjelenő hipomániás-mániás állapotok között..."
A továbbiakat inkább megtartom a dolgozatomnak. :-)
S.O.R.S.
2009. április 21., kedd
Mobilegyház?
"Szentmise 17 órakor."
Klinikakert
(Végülis minden benne van, esetleg még a sáskák vonulását odaírhatták volna. :-))
2009. április 20., hétfő
Bé!
Ima Cs.G.-hez
Csak most az egyszer, csak most az egyszer csereberegábor légy a top-on! Szedd össze minden informatikai tudásodat, és hozd ki magadból a legjobbat! Mérd fel a helyzet súlyosságát! Az életünk van most a kezedben! Tudom, sokszor gondoltad, hogy nem veszünk komolyan. Előfordult, hogy amikor beléptél a szerkesztőségbe, mi – féltve a számítástechnikai eszközeinket – rájuk hasaltunk. De azt vallottuk, hogy azoknak lelkük van, amely rezdüléseit csak mi érthetjük meg. Úgyhogy mi tudjuk, tudjuk, és értjük, hogy a photo shop-ot csak ötödszöri próbálkozás után, egyéb programokat pedig egyáltalán nem lehet telepíteni a gépekre. Talán, tényleg nem is azért vannak. Azt is tudjuk, hogy ha egy gép beadja a kulcsot, szinte 100 százalék, hogy csak cserével oldható meg. Mindent tudunk és mindent elhiszünk!!! Csak most az egyszer... please! :-)
P.S.: a fogaid még mindig szépek! :-)
2009. április 19., vasárnap
Lehull a lepel - lehull a lepel
Mert igenis voltak olyan pillanatok, amikor már majdnem megérintettelek. Megláttalak, és akkor nem futott át az agyamon, sem sehol előtte soha az életben, de így most utólag belerakom, akkor benne lesz abban az érintésben, hogy azt szerettem volna, ha lehetne érinteni téged, csak úgy az üveglapon át, csakis attól, ahogyan nézlek, de nem lehetett.
Úgy beszélek - bocsáss meg érte - mint aki túl van már mindenen, bocsásd meg azt is, amit nem akarsz. Nem bírok úgy tenni, mintha nem kívánnálak, nem tudok úgy tenni, hogy nincs semmi. Nem érted milyen sziluetteket látni egy ablakban. Én annak láttalak, ahogyan óramű pontossággal jelensz meg és tűnsz el, az arcod, a kezed, a tekinteted pásztáz a hömpölygő tömeg felett, voltál te, és voltak mások...
Te voltál, árnyék a csipke bordűrök mögött, ami után érdemes kinyújtani a karunk. Akkor, ott, mikor azt hittem, akár az enyém is lehetsz - tévedtem, de a történet szempontjából ez lényegtelen, - és lettél. Te, Nekem. Elhittem. Neked. Mindent, hogy leszek más, mint mindenki más, aki valaha - akit valaha…
Nem tudom felidézni, hol voltam, mikor még nem tartoztunk össze.
Ezen túl és mindezen innen, az ellentétek egybevágásaképp határozod meg mindazt, ami még előttem áll, vagy történik velem. Az egész élet eliramlik, kedvetlen éjszakák borús, mártírom magánélete, fognám, de nincs. Szerelem?
Messzi, idegen tájak illatát hordja erre a szél, s olyankor menni kell...
Az élet szép dolgai
- Szerelmesnek lenni.
- Annyira nevetni, hogy megfájduljon az állkapcsod.
- Egy meleg zuhany.
- Levelet kapni.
- Kirándulást tenni egy szép vidéken.
- Pont akkor bekapcsolni a rádiót, amikor a kedvenc számodat adják.
- Nyújtózkodva az ágyban maradni és hallgatni a zuhogó esőt odakint.
- A napra kiterített meleg törölközők illata.
- Mezítláb sétálni a vizes fűben.
- Egy telefonbeszélgetés valakivel, aki nagyon távol van tőled.
- Egy kellemes beszélgetés.
- Nevetni saját magadon.
- Éjszakai telefonbeszélgetések, melyek órákig tartanak.
- Nevetni minden ok nélkül.
- Valaki, aki azt mondja nagyon szép vagy.
- A barátok.
- Véletlenül meghallani, hogy valaki valami kedveset mond rólad.
- Felébredni az éjszaka közepén, és rájönni, hogy van még néhány órád alvásra.
- Valaki, aki játszik a hajaddal.
- Egy forró csoki.
- Az autós utazások barátokkal.
- Felülni egy hintára.
- Olyasvalaki karjaiban lenni, akit igazán kedvelsz.
- Találkozni az utcán egy régi baráttal, és rájönni, hogy bizonyos dolgok (jók vagy rosszak) soha nem változnak.
- Nézni a hajnalt.
- Felkelni az ágyból reggel, és köszönetet mondani mindezért.
Egyéb ötlet? :-)
Csak a hegyek nem találkoznak
Sok-sok évvel ezelőtt (1,5 évesen), sok-sok kilométerre innen, gyorsan kellett dönteni az életemről. Sok-sok miért, amelyekre a választ tegnap kaptuk meg. Egyenesen dr. Gy.-től.
Stephenie Meyer
2009. április 18., szombat
Gyökerek
Van egy érzés. Bekebelez.
Van egy hang. Borzongató.
Van egy mosoly. Örök.
Van egy mozdulat. Mesebeli.
Van egy arc. Állandó.
Van egy szempár. Mély.
Van egy alak. Sziluett.
Szeresd a szíved!
Újítsd meg!
Bízz benne!
Ne add ki túl könnyen, de add bele mindenbe!
Öntsd ki valakinek!
Tartsd közel szeretteidhez!
És bárki is próbálta is összetörni, sose félj kitárni!
Akár hideg, akár meleg, s még ha kőből is van, vigyázz rá nagyon!
Ő a központja mindannak, ami vagy!
Azt mondod...
Azt mondom: nem!
Azt mondod: múlt.
Azt mondom: jelen.
Azt mondod: újra.
Azt mondom: soha.
Azt mondod: szép volt.
Azt mondom: a legszebb.
Azt mondod: fent.
Azt mondom: lent.
Azt mondod: őrült.
Azt mondom: szerelem.
Azt mondod: sok.
Azt mondom: kevés.
Azt mondod: távolság.
Azt mondom: idő.
Azt mondod: lebegés.
Azt mondom: élet.
Azt mondod: félek.
Azt mondom: társ.
Azt mondod: egyedül.
Azt mondom: félsz.
Azt mondod: barátok.
Azt mondom: magány.
Azt mondod: semmi.
Azt mondom: minden.
Azt mondod: világ.
Azt mondom: bárhol.
Azt mondod: ennyi.
Azt mondom: örök.
Ingat(hatat)lan
2009. április 13., hétfő
Virtuális valóság, avagy kimenőn a nyúl :-)
Egy őrült tánc
Ha...
Ha múlt és jelen egy pillanatra összemosódik
Ha hosszú évek peregnek le újra, és újra néhány perc alatt
Ha a felnőttből újra gyermek lesz
Ha ismét gyermeki csodálattal tudja nézni a felnőttet
Ha megáll az idő és megszűnik a külvilág
Ha a szemébe nézel és ő a tiédbe
Ha érzed az illatát
Ha közelről láthatod arcának minden egyes rezdülését
Ha a falak leomlanak
Ha az álarc lehull
Ha az erősnek hitt embert megtörtnek látod
Ha végre elmondhatod Neki
Ha úgy érzed: IGEN!
Akkor megérkeztél!
Élet! - Avagy "megtaláltam a régi álmom!"
Frajd?
Bé! Ismerős? :-)
- hogy Kecskeméten már akkor is 150 kocsma volt, amikor Szentendre környékén még csak létve voltak ilyen „kultúrintézmények”
- hogy hogyan csalnak a tojáspatkolók
- hogy hogyan fér el egy anya hátán a gyerek mellett egy egész szatócsbolt
- hogy aki csuhéból akar nyulat készíteni, az hanyatt fog vágódni a legnagyobb sárban (Nem én voltam!!! :))
- hogy a mai fiatalság a parasztház alatti pincét csak Whirpool fagyasztóként aposztrofálja
- hogy a 6 éves gyerek képtelen megérteni, hogy a disznóól ajtaja retesszel és nem egy gomb megnyomásával nyílik
- hogy morcos lesz a pincér, ha az ebéd utáni sütit mi visszük az étterembe
- hogy Bé megijed a tüsszentéstől
- hogy ha ki van írva, hogy „Szagosvíz-készítés itt.” akkor azt csak nézni lehet, csinálni nem
- hogy hol a legdrágább a kürtőskalács
- hogy rackanyáj közelében nem érdemes enni, mert felfordul a gyomrunk
- hogy mik a sajtóigazolvány előnyei
- hogy Klein Mózes nagy ember volt, hatalmas cukorsüvegekkel
- hogy Nils Holgersson lovászfiú volt Szentendrén (Legalábbis az ottfelejtett fapapucsok erről tanúskodnak.)
- hogy az emberek azt hiszik, hogy gólyalábakkal a sárban a legideálisabb lépkedni
- hogy a gémeskutakon vagy „gém” nincs, vagy vödör, ha pedig mindkettő van, akkor a rács miatt képtelenség a víz kinyerése
- hogy ha ül valaki az ajtó mögött és nem beszél, akkor az biztos nem teremőr
- hogy a legmélyebb pincébe sosem érdemes lemenni, mert az a legrövidebb és ott van a legkevesebb látnivaló
- hogy a videókamera aksija mindössze 25 percet bír
- hogy milyen büdös volt Erzsébet királynő kölnije
- hogy hogyan tudja egy teremőr elvenni a gyerekek kedvét a gyertyakészítéstől
- hogy őseinket biztosan nem zavarta, ha a villa a fogukhoz ért, különben másfajtával ettek volna
- hogy hogyan mutat egy 1800-as évekbeli parasztház „nappalijában” egy síkképernyős tévé
- hogy a messzi, idegen tájak nem is olyan messziek és folyamatosan kísértenek :)
- hogy nem mindenkitől kell elköszönni a kiállításról kifelé jövet, mert lehet, hogy ő is csak egy látogató
- hogy kik mondják ki legtöbbször egy nap, hogy „Jó napot kívánok!”
- hogy a parasztházak és a fészerek is bezárnak 17 órakor
- hogy a skanzent a kutyák kizárólag „ruhában” vagy esőkabátban látogatják
- és hogy hazafelé az út tényleg mindig rövidebb. :-)