Bé! Ismerős? :-)

Egy éve tudom (a szentendrei skanzenből), hogy

- hogy a parkolást segítő emberkéket a reptérről vezénylik ki (legalábbis az alkalmazott karjelzéseik alapján erre lehet következtetni)

- hogy az emberek imádnak birkákkal, malacokkal és kecskékkel fényképezkedni
- hogy Kecskeméten már akkor is 150 kocsma volt, amikor Szentendre környékén még csak létve voltak ilyen „kultúrintézmények”
- hogy hogyan csalnak a tojáspatkolók
- hogy hogyan fér el egy anya hátán a gyerek mellett egy egész szatócsbolt
- hogy aki csuhéból akar nyulat készíteni, az hanyatt fog vágódni a legnagyobb sárban (Nem én voltam!!! :))
- hogy a mai fiatalság a parasztház alatti pincét csak Whirpool fagyasztóként aposztrofálja
- hogy a 6 éves gyerek képtelen megérteni, hogy a disznóól ajtaja retesszel és nem egy gomb megnyomásával nyílik
- hogy morcos lesz a pincér, ha az ebéd utáni sütit mi visszük az étterembe
- hogy Bé megijed a tüsszentéstől
- hogy ha ki van írva, hogy „Szagosvíz-készítés itt.” akkor azt csak nézni lehet, csinálni nem
- hogy hol a legdrágább a kürtőskalács
- hogy rackanyáj közelében nem érdemes enni, mert felfordul a gyomrunk
- hogy mik a sajtóigazolvány előnyei
- hogy Klein Mózes nagy ember volt, hatalmas cukorsüvegekkel
- hogy Nils Holgersson lovászfiú volt Szentendrén (Legalábbis az ottfelejtett fapapucsok erről tanúskodnak.)
- hogy az emberek azt hiszik, hogy gólyalábakkal a sárban a legideálisabb lépkedni
- hogy a gémeskutakon vagy „gém” nincs, vagy vödör, ha pedig mindkettő van, akkor a rács miatt képtelenség a víz kinyerése
- hogy ha ül valaki az ajtó mögött és nem beszél, akkor az biztos nem teremőr
- hogy a legmélyebb pincébe sosem érdemes lemenni, mert az a legrövidebb és ott van a legkevesebb látnivaló
- hogy a videókamera aksija mindössze 25 percet bír
- hogy milyen büdös volt Erzsébet királynő kölnije
- hogy hogyan tudja egy teremőr elvenni a gyerekek kedvét a gyertyakészítéstől
- hogy őseinket biztosan nem zavarta, ha a villa a fogukhoz ért, különben másfajtával ettek volna
- hogy hogyan mutat egy 1800-as évekbeli parasztház „nappalijában” egy síkképernyős tévé
- hogy a messzi, idegen tájak nem is olyan messziek és folyamatosan kísértenek :)
- hogy nem mindenkitől kell elköszönni a kiállításról kifelé jövet, mert lehet, hogy ő is csak egy látogató
- hogy kik mondják ki legtöbbször egy nap, hogy „Jó napot kívánok!”
- hogy a parasztházak és a fészerek is bezárnak 17 órakor
- hogy a skanzent a kutyák kizárólag „ruhában” vagy esőkabátban látogatják
- és hogy hazafelé az út tényleg mindig rövidebb. :-)

BOLDOG NYULAT!!! :-)