2011. november 2., szerda
Mami
Megkaptam a leveledet. Sok mindenre választ kaptam belőle ennyi év után. De erről miért nem beszéltünk, amíg még lehetett volna? Miért őrizted a titkot?
Most, ennyi idősen értettem meg igazán, hogy mennyire szerettél, és hogy mennyire szerettelek... És mi maradt? Ez a szívszorító érzés, a tehetetlenség.
Voltam Nálad a hétvégén. Nem voltál ott, hiszen az a két szó nem Te vagy. Nem akarom... Nem akartam soha tudomásul venni.
Tartozom még Neked valamivel. Te is tudod, én is tudom. Szégyellem, most már tudom, hogy másképp kellett volna cselekednem. Hosszú éveken át Te adtál meg nekünk mindent, és csak egy dolgot kértél, amit én nem tudtam...
Most már sajnos, nem tehetek mást csak, hogy átadom... átadok mindent, amit Tőled kaptam. Azt a hihetetlen bölcsességet, ami az elveszett leveledből is áradt. Csodállak! A legcsodálatosabb nő, asszony, anya, nagymama lettél a szememben. Szeretlek! Örökre!
2011. augusztus 19., péntek
2011. augusztus 2., kedd
2011. július 26., kedd
Bé, Pipacs! Köszönöm! :-)
2011. július 24., vasárnap
2011. július 22., péntek
2011. július 21., csütörtök
2011. július 20., szerda
2011. július 19., kedd
2011. július 18., hétfő
2011. július 17., vasárnap
Final Countdown
Igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy inkább mindig előre kell nézni. Ez most nálam A NAP-ot jelenti. Volt időszak, hogy azt sem gondoltam volna, egyszer eljön. Azt meg pláne nem, hogy ilyen hamar... :-) Gyakorlatilag egy érdeklődésként indult, melyből azonnal konkrétum lett, pár hónap hallgatás, és két hét szervezés. Most itt tartunk. Nem egészen két héttel előtte... :-)
2010. október 31., vasárnap
Vi

Halk morajlás hallatszik a messzi távolból... a lelkem az. Az ősi, izzó tenger ismét zavaros. Nincs benne élet, csak a felkavart iszap és hordalékdarabok keresik a helyüket. Újra és újra megpróbálnak a felszín felé törni, hogy oxigénhez jutva életre keljenek. De van valami hihetetlen, megmagyarázhatatlan erő, ami mintegy páncélként lefedve a rothadó szagú mocsarat, útját állja minden kísérletnek. Erő, ami immáron nem belőlem táplálkozik. De KELL!
Jó érzés. Kellemes. Felszabadult. Hiszem, hogy végső soron minden és mindenki a helyére kerül. Többé nem leszek gyenge...
2010. október 26., kedd
Az idő fogságában

Az egér kattogása, mint a falióra. Én irányítom a másodpercet... Bárcsak én irányítanám az időt! Felgyorsítanám. Csak erre a pár órára… Legyen már vége ennek a tehetetlen várakozásnak! Hiába csalok a másodpercekkel, nem megy. Csak a csend, a kattogás, és néha-néha megcsörren a telefon. Leírt szavakban öltenek testet sorsok... Tovább várunk. Kegyetlen játék ez velünk és velük. Nekik, Neki kívül és belül.
2010. augusztus 17., kedd
2010. február 13., szombat
Visszatérés...
2010. február 12., péntek
2010. február 6., szombat
Cserháti Zsuzsa: Boldogság gyere haza!
S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát.
Esténként úgy vártalak, tudnod kell ez nem panasz,
és nem sírok csak bánt a cigaretta füst, attól könnyezem.
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!
Néha féltem, hogyha nagyon megnéztél egy csinos lányt,
de elfeledtem mindent, úgy öleltél éjjel át .
És ma sincs nálam boldogabb,
ha velem vagy s ez nem panasz,
és nem sírok ne félj, csak erős ez a fény, attól könnyezem!
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!
Kin sűrűbb lett a homály, az utca zaj is elcsitult,
nézem, ahogy csöndben álmodik a kisfiunk.
Én gyűlölöm az álmokat,
s te tudod, hogy ez nem panasz,
és nem tudom miért, hisz sírni szeretnék,
most mégsem könnyezem.
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
nekem elég, hogy itt leszel!
2009. október 18., vasárnap
Milyen az olyan???
- Ne haragudj, tudnál segíteni?
Az ilyenkor használatos mondatok egyikét bevetettem, mire ő:
- De nem olyan segítséget kérek... Ezt szeretném kiváltani, ha Te is hozzájárulsz.
Otthagytam, viszont továbbra sem tudom, hogy mi a különbség az olyan és a nem olyan segítség között.
2009. október 17., szombat
2009. október 11., vasárnap
Életképek - Gyerekszáj
KISKUNFÉLEGYHÁZA, ASZTALOS JÁNOS UTCA 12......
Rájuk szól az apjuk, miközben kimutat az ablakon:
- Kicsit hallkabban! Amúgy meg inkább azt mondjátok meg, hogy kinek a szobra az ott?
- HÁT A FERI BÁCSIÉ.
- És melyik Feri bácsié?
- A MÓRA FERI BÁCSIÉ.
209
Azt kívántam bárcsak megint betompulnék, de nem emlékeztem, hogy azelőtt ezt hogy értem el. A rémálom kezdett egyre jobban idegesíteni, és elérte, hogy azokra a dolgokra gondoljak, amik fájdalmat okoztak nekem. Nem akartam emlékezni az erdőre. Még amikor a képektől reszkettem, éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel, és elkezd fájni a mellkasomon tátongó lyuk pereme. Levettem az egyik kezemet a kormányról, és próbáltam vele a mellkasomat fogni, hogy egy darabban maradjon. „Olyan lesz, mintha sosem léteztem volna.” A szavak végigsuhantak a fejemben, teljesen eltértek attól a tökéletes tisztaságtól, ahogy a hallucináció alatt hallottam őket. Csak szavak voltak, hangtalanok, mint egy nyomat a papíron. Csak szavak, de a lyukat szélesre feszítették, és beletapostam a fékbe, mert tudtam, hogy nem szabad vezetnem, amíg ez az állapot el nem múlik.Összegörnyedtem, arcomat a kormánynak nyomtam, és próbáltam a tüdőm nélkül lélegezni.Nem tudom ez mennyi ideig tartott. talán egy nap, évek múlva - ha már a fájdalom annyira enyhül, hogy már talán el tudjam viselni - vissza tudok majd emlékezni arra a néhány rövid hónapra, amik az életemben a legjobbak voltak. és ha lehetséges az hogy a fájdalom annyira enyhüljön, hogy ezt megtehessem, biztos voltam benne, hogy annyira hálás leszek azért, mint amennyire hálás voltam azokért, amiket adott nekem. Többet, mint amennyit kértem, többet, mint amennyit érdemeltem. Talán egy nap majd így fogom látni.De mi van akkor, ha ez a lyuk sosem lesz jobban? Ha a szélei sosem gyógyulnak be? Ha a sérülés végleges és visszafordíthatatlan?Szorosan összeszorítottam magamat. Mintha sosem létezett volna, gondoltam kétségbeesetten. Micsoda hülye és lehetetlen ígéret? Ellophatja a képeimet és visszakaphatja az ajándékait, de ez nem csinálna vissza mindent olyanra, mint amilyen azelőtt volt, hogy megismertem. A fizikai jelek voltak a legjelentéktelenebb részei az összefüggésnek. Megváltoztam, belülről már teljesen felismerhetetlen lettem. Még kívülről is máshogy néztem ki, az arcom beesett, és teljesen fehér, a lila karikákat kivéve amiket a rémálmok hagytak a szemem alatt. A szemeim sötétek voltak a sápadt bőrömhöz képest - ha szép lennék és távolról látnám magamat - elmehetnék vámpírnak is. De nem voltam szép, és valószínűleg inkább egy zombihoz álltam közelebb.Mintha sosem létezett volna? Ez őrültség. Ez egy olyan ígéret volt, amit sosem tudott volna betartani, egy ígéret, ami abban a pillanatban megtört, ahogy kimondták.A fejemet a kormánynak ütögettem, hogy eltereljem magam az élesebb fájdalomtól. Butának éreztem magam, amiért aggódtam azért, hogy megpróbáljam betartani az ígéretemet. Hol van értelme annak, hogy egy olyan ígérethez ragaszkodunk, amit a másik fél már meg is szegett? Kit érdekelt, ha vakmerő voltam és ostoba? Nem volt okom hogy elkerüljem a vakmerőséget, és arra sem hogy ne legyek ostoba. Szárazon nevettem magamnak, még mindig levegőért kapkodva. Vakmerő a döntésekben - na ez egy reménytelen dolog volt...A sötét humor elterelte a figyelmemet a fájdalomról. Már könnyebben lélegeztem, és már hátra tudtam dőlni a székben. Annak ellenére, hogy hideg volt, a homlokom tele volt izzadtságcseppekkel.Próbáltam a reménytelen javaslatomra koncentrálni, hogy megóvjam magam a kínzó emlékektől. vakmerőnek lenni a döntéseknél sok kreativitást igényel - talán többet, mint ami nekem van. de azt kívántam, hogy bárcsak lenne valamilyen mód. talán jobban érezném magam, ha nem próbálnék egy megtört megállapodásba kapaszkodni minden erőmből.(Stephenie Meyer)
Asszem...
Bé! Arthur Golden-tól
Előző estén gondolkodtam el azon, mi lesz, ha az elnök életem végéig nem vesz tudomást arról, milyen szerepet játszik az életemben. Másnap reggel alaposan átnéztem a kalendáriumomat, hátha találok benne valami utalást arra, hogy az életem nem fog céltalanul eltelni. (...) Amikor a lenyugvó nap fényében hazafelé tartottam, majdnem elgázolt egy katonai teherautó. Ekkor kerültem életemben legközelebb a halálhoz. Amikor másnap reggel megnéztem a kalendáriumomat, kiderült, az veszélyesnek mondta a Patkány irányába való haladást, márpedig a bolt éppen abban az irányban feküdt. Engem csakis az elnökkel kapcsolatos jelek érdekeltek, és ez a figyelmeztetés elkerülte a figyelmemet. Ebből rájöttem arra, milyen veszélyes, ha csak az foglalkoztat bennünket, ami hiányzik. Emiatt ilyesféle kérdésekre nem keresünk választ: Mi lesz, ha életem végéig egy olyan férfi foglalkoztat, aki sohase fog közeledni hozzám? Milyen elviselhetetlen lesz akkor a gondolat, hogy azért, mert örökké csak az elnök foglalkoztatott, sohasem éreztem az ételek jó ízét, nem láttam igazán azokat a szép helyeket, ahol jártam. Ha viszont kivetem őt a gondolataimból, vajon nem lesz-e nagyon sivár az életem? Akkor biztosan olyan leszek, mint az a táncos, aki gyermekkora óta gyakorol egy táncot, amit sohasem fog előadni.2009. október 10., szombat
2009. október 3., szombat
Életképek - TérképÉsz
- ... Fordítani kellett volna a térképen, de tudod, én nem értek hozzá. Így nem értem ide időben. Taxiba pattantam, most vagyok itt....
Életképek - Gyerekszáj
- Anya, hová lett a vonat?
- Felültünk rá.
- Igen?
2009. szeptember 26., szombat
Lottózóban
Bízunk a szerencsében! * Bízunk a szerencsében! * Bízunk a szerencsében! ...
A képernyő alsó kétharmadán pedig egy közérdekű kisfilm, melynek az üzenete: évente több ezren halnak meg Magyarországon prosztatarákban.
2009. szeptember 20., vasárnap
2009. szeptember 13., vasárnap
Életképek - Gyerekszáj
Gyerek: - Igen.
Orvos: - Mikor?
Gyerek: - Amikor hosszabb ideje nincs rajtam a görkori.
2009. szeptember 4., péntek
2009. augusztus 30., vasárnap
Lopott ;-)
Hétfőn ugye referálnom kell majd a szombati ügyeletről. Ha (reményeim szerint) minden így marad ahogy most, azt fogom majd mondani; "a szombati ügyeletben rendkívüli esemény nem történt..."
dehogynem...
:-D :-D :-D
2009. augusztus 22., szombat
2009. augusztus 18., kedd
2009. augusztus 16., vasárnap
2009. augusztus 15., szombat
2009. augusztus 14., péntek
2009. augusztus 11., kedd
Életke
"Ott állt a ... " illetve nem állt, hanem ült, nem a jobb oldalon, hanem középen és nem lány, hanem egy kiskutya. Szóval Bével világmegváltó gondolataink között szárnyalva, a kék sárkány (?) közreműködésével éppen hazafelé tartottunk, amikor fék. Lassítás. Fék. Megállás. Duda. Semmi reakció. Egy tarka folt az országúton, könyörgő szemekkel. Egy kiskutya. Nemrég tehették ki. Ahogy végül szlalomozva elhaladtunk mellette, láttuk, hogy a néhány grammnyi kis élet visszavánszorog az út közepére, a falu felé tekingetve. Várt. Visszavárta azt az embert, aki otthagyta. Bízott. Megfogtuk, autóba tettük, megitattuk hazafelé. Már van otthona is. Ő egy szerencsés kiskutya. :-)
2009. augusztus 10., hétfő
Hmmm
2009. augusztus 6., csütörtök
2009. augusztus 5., szerda
2009. augusztus 3., hétfő
Teño bótote de menos del
2009. július 14., kedd
Puff neki! A megoldás
2009. július 11., szombat
2009. július 9., csütörtök
Gratula...
2009. július 4., szombat
Bé! Csak Miattad, csak Neked! :-)
Ez meg ki??? Gyorsan egy kalapácsot, valaki van a tükrömben! És nem is mondtam 5-ször, hogy kampókéz! :-)
Mivel lehet téged bármikor megnevettetni?
„Hápogással„
Mikor és kivel csókolóztál először?
Az egyik olvasómmal.
Mi a kedvenc dalod jelen pillanatban?
Hooligans: A vér nem válik vízzé
Kerültél már kínos helyzetbe?
Az kínos helyzet, ha valaki „leússza” magáról a fürdőruhát és csak a parton veszi észre? Na, azt hiszem, ez az egy, ami még nem történt meg velem.
Mikor sírtál utoljára?
Pár hete.
Mentél már ki filmről moziban? Ha igen, mi volt az?
Nem. Mert általában hátul-középen ülök. ;-)
Hazudtál már azért, hogy valaki jobban érezze magát?
Biztos. De ezt nem nevezném hazugságnak.
Ha te egy Heroes szereplő lennél, mi lenne a te erőd?
Az meg mi?
Mi volt a kedvenc játékod gyerekkorodban?
A kukásautóm, amit akkor kaptam, amikor az öcsém megszületett.
VÁLASSZ!
Kávé vagy tea?
Kávé. 3in1, két decire hígítva.
Vígjáték vagy horror?
Horror.
Gyorskaja vagy a mama főztje?
Jelen életemben főként gyorskaja. (És akinek az anyukája az McD-ben dolgozik?)
Harc vagy béke?
Békés harcok egymásutánja.
Bulizás vagy otthon ülés?
Semmiképpen sem otthon ülés. De inkább fogalmazzunk úgy, hogy világmegváltó, hajnalig tartó beszélgetések egy füstös kocsmában.
FEJEZD BE A MONDATOKAT!
Néha mindennél jobban vágyom arra, hogy derékig érő fűben hanyatt vágjam magam, és csak bámuljam az eget.
Ha szomorú vagyok vágyom arra, hogy egyedül lehessek a Tisza partján.
Semmi pénzért sem élném újra az elmúlt 2 évet.
A zene számomra a homeosztázisom egyik pillére.
2009. június 26., péntek
Ebédidő
- Majd fejbeváglak és a mentővel átkísérlek. :-)
SOrSközösség
- Na, megyek, mert megérett az ebédem.
:-)
2009. június 22., hétfő
Csöööööööööööööööönd!!!!!!!
Miért van az, hogy bizonyos emberek esetében nem segít a "ráutaló magatartás"? Én általában nem beszélek tovább ahhoz, aki közben levelet ír, MSN-ezik, telefonál, etc. ... Lehet, hogy velem van a hiba???
2009. június 20., szombat
Elég!!!
2009. június 16., kedd
Quimby: Most múlik pontosan
Most múlik pontosan,Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál
Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány
Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl
Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő.
2009. június 13., szombat
Emberek és szerepek
Nő: - ... és majdnem elütött a vonat. De mostmár tudom: ha a kalauz felemeli a tárcsáját, figyelni kell, mert indul a szerelvény.
Férfi: - Ne azt figyeld! A gép hangját. Ha felzúg, akkor indul.
2009. június 10., szerda
“A másokkal való érintkezésben legelőször azt kell megtanulnunk, hogy hagyjuk a maguk sajátos módján boldogulni az embereket…” (Henry James)
"Szia Kedves ...!
Hát... azt mondtad, hogy az iwiw-es fotóid alapján biztosan be tudlak majd azonosítani... Megmondom őszintén, gondot okozott. ... "
2008. június 10., 19:14
"Szia!
Igen én vagyok legalábbis remélem, hogy én én vagyok ... van még egy ilyen őrült ... az iwiw-en? Bár lehet, hogy az is "én" vagyok.
Én jól vagyok...
Remélem te is jól vagy az "óperenciás tengeren is túl"..."
2009. június 9., kedd
Tres faciunt collegium
"A tehetetlen összetartozásnak időtlen időkre szóló köteléke bogozott össze bennünket; valami, ami kitermelődött, tejsav vagy gyanta, a sebekből, izomlázból, fájdalomból, törekvésekből, és lehetővé tette, hogy éljünk; valami, ami talán kevesebb a barátságnál, és több a szerelemnél."
(Ottlik Géza)
2009. június 8., hétfő
2009. június 3., szerda
2009. június 2., kedd
Márai Sándor
2009. május 31., vasárnap
2009. május 30., szombat
Életképek - Gyerekszáj
- Apa, képzeld! Az óvodában a Bogikának megszületett a kistestvére.
- És hogy hívják?
- Kisbogika.
- Biztos, hogy nem úgy hívják, mint a testvérét. Más neve van.
- Nem. Ő is Bogika.
- És kisfiú vagy kislány?
- Kisfiú.
Twin Peaks
Minden hátrányos helyzetűnek, aki anno nem követhette az eseményeket, mert pontban a 8 órás kezdéskor küldék a szülei aludni.
2009. május 29., péntek
Nebuló
ROK-doktor
2009. május 28., csütörtök
2009. május 27., szerda
Popper Péter
2009. május 24., vasárnap
KutatÁSÍTéma
Mementó
Tudod, ahogy az ember megy az úton, sokszor találkozik a legszebbel. A legszebb tájjal, a legszebb virággal, a legszebb szerelemmel. Ahogy halad a vonat, elmaradnak a legszebbnek hitt tájak, virágok, szerelmek, amiknek az ember csak külső szemlélője lehetett, vagy mint vendég örülhetett. De mert az ember úton van folytonosan úton van, mindig új meg új legszebbel találkozik. Legszebb tájjal, legszebb virággal, legszebb szerelemmel, ami feledteti azt a régit. Mindegyiket megsiratja, azután az úton találkozik új virággal, új tájjal, új szerelemmel. Sokszor a legszebbel. Legszebbel, de a máséval. Nem a sajátjával. Azzal csak egyszer. Ami talán nem is a legszebb, de mert a sajátja, neki az a legszebb. Abban különbözik, hogy ez megváltoztathatatlanul hozzá tartozik. Belesimul. Akkor leszáll a vonatról. És nem keres tovább...2009. május 14., csütörtök
2009. május 13., szerda
13
2009. május 12., kedd
2009. május 10., vasárnap
2009. május 7., csütörtök
Demjén: Most kell eldöntenem
Rajtad áll, hogy nyersz, vagy vesztesz velem
Ez a perc, hogy mindenki rajtunk mosolyog
Ellenség barát a rokonok
Csak bámulnak ránk
Ez az út, hogy minden együtt legyen
A te új az én rég magányos nevem
Ezután már a szálloda portán kiderül
Hogy enyém vagy, nem vagy már egyedül
S tán másképp néznek rám
Ezután ha, minden csak félig sikerül
Te is hibás vagy nem csak én egyedül
Már nem szólhatsz rám
Maradunk hol eddig voltunk, s leszünk
Csak a világ, az táncolt egy kört nekünk
Ezután ha bárhol is kábán ébredek
Már tudom, miért vagy s én miért leszek
Mindig jó hozzád
Nagy az út, és abba még minden belefér
Hát szaladjunk együtt a holnapért
Vigyázok majd rád
És ezt most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem
Nekem most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem
Ne ígérj, és én sem súgok neked
Szavakat, ami szép, de mégsem hiszed
Amikor a szemedbe nézek, kiderül
Hogy ki az, ki marad, ki menekül
S ki tartozik hozzám
Mert ha a lét egy kalitkába beszorul
Te fizetsz és én is de cudarul
Hát hallgass most rám
Nekem most kell eldöntenem…
2009. május 3., vasárnap
Müller Péter
"Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (...) Először is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn "szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten."ANYÁK NAPJÁRA
„Soha nem értettem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor a szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”(Kundera)
2009. április 30., csütörtök
2009. április 28., kedd
2009. április 27., hétfő
Dogma(gány)
Azért van egyfajta romantikája az éjszakai dolgozatírásnak. Egyedül görnyedni a könyvek és a laptop felett, minimális fénynél, miközben a családtagok a sötét szobában békésen szuszognak.A kellékek: 3in1 kávé, energiaital, mérhetetlen mennyiségű csoki, papír, folyadék, chips, még papír, könyvek, lexikonok, ismét papírok, írószerszámok (de az minek?).
Óránként egy-egy hergelő telefonhívás a csoporttársaktól: „Te hogy állsz?”
Egy ideig köröz körülötted a macska, le-leül, majd elvonul a foteljába aludni… Te pedig maradsz, és lapozol… és egyszer csak rád köszönt a leadás reggele.
2009. április 26., vasárnap
Hát... borzongató!
A kellemes délutáni sétát egy agresszív madár támadássorozata szakította félbe a minap a Boszorkány-szigeten... Nem kombinálok, nem kombinálok, nem kombinálok! :-)A szegedi Boszorkány-sziget a nevét a magyar történelem legnagyobb és a legutolsó halálos ítélettel, máglyahalállal végződő boszorkányüldözéséről kapta. 1728. július 23-án 14 embert boszorkányság vádjával itt égettek el 3-3 máglyán. A megégetettek között volt a 82 éves Rózsa Dániel is – Szeged akkori leggazdagabb embere, aki a város egykori főbírája és parlamenti képviselője volt –, és az őt boszorkánysággal bevádoló bába, Kökényné Nagy Anna is. A szegedi boszorkányüldözések kiváltó oka a súlyos aszály, illetve a korábbi években pusztító árvíz és éhínség volt, a szegediek ugyanis mindezeket a katasztrófákat a boszorkányok művének tulajdonították.
2009. április 25., szombat
Márai Sándor
"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle."2009. április 24., péntek
A csokoládé netovábbja - avagy bizonytalansági tényezők sokasága egy kis kockában
Egy kép
Porfelhő ült a hosszú, rögös útra. A végén kirajzolódik egy alak. Hatalmas, titokzatos árnyék. Vonalait a néha-néha felélénkülő szél alakítja, ahogy a kabátja alá fut. Mozdulatlan. Megmagyarázhatatlan erő birtokában van. Vonz. Ahogy a távolság csökken, a köztünk lévő porszemek cikázása úgy élénkül. Szinte fáj, ahogy belecsapnak az arcomba. Intő jel?Közel van. Az arca rideg. A szemeiben egy furcsa világ tűnik elő: az elhagyott boldogság. A múltban él. Próbálom megfejteni, de nem engedi. Tekintete erős kapuként zárja el az emlékeket. Érzi. Tudja, hogy ez az ő pillanata is. Eljött az idő, hogy megszabaduljon a nyomasztó fájdalmaktól. De fél.
Az arca hirtelen eltorzul, és ördögi kacaj tölti be a környéket. Fennköltség és gonoszság. Bezárkózott. Talán örökre. Visszatért a saját világába. Oszlani kezd a porfelhő, és vele együtt tűnik el a titokzatos teremtés. Csak a hosszú út maradt. Erőtlenül indulok tovább.
2009. április 23., csütörtök
:-D
Állítólag a világon átlag minden 5. ember kínai. Mi is öten vagyunk a családban, tehát valaki kínai. Lehetek én. De lehet apa, vagy anya is. Lehet a bátyám Tomi, vagy az öcsém Hao-Ce Hang. Nem tudom. Szerintem Tomi az.
Edda: A világ közepén
Egyedül indulok el,
most senki nem figyel.
Nincs bennem félelem,
A sok csillag velem.
Tudják, hogy szeretem Őt,
Tudják a titkomat.
Sok ezer éve már
A lelkem társa vagy.
Gyönyörű nappalok,
gyönyörű éjszakák...
Most csak a Hold figyel,
Irigyen néz le ránk.
Te vagy a mindenem,
te vagy az életem,
de néha úgy rohansz,
hogy félek...
Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek.
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén.
A csendet hallgatom,
a csend , az jó barát.
A gyertya lángja ég,
Benne egy új világ.
Nem olyan csábító,
Nem olyan harsogó,
Mint ez a „most-világ”,
-nem olyan számító.
Lehet, hogy tévedek,
hogy másképp is lehet,
hisz az én istenem
ez a kis gyertya lett.
Te vagy a mindenem,
te vagy az életem,
de néha úgy rohansz,
hogy félek…
Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek.
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén.
2009. április 22., szerda
Nemszeretemismerős
Én (ki)vagyok!? :-)
Ajánlom figyelmetekbe a következő gondolatot:
"Az alkotó munka, mint különleges erőkifejtést igénylő tevékenység ellemzése szempontjából relevánsak azok a tanulmányok, amelyek kapcsolatot tételeznek fel a kreativitás és a bipoláris kórképekben megjelenő hipomániás-mániás állapotok között..."
A továbbiakat inkább megtartom a dolgozatomnak. :-)
S.O.R.S.
2009. április 21., kedd
Mobilegyház?
"Szentmise 17 órakor."
Klinikakert
(Végülis minden benne van, esetleg még a sáskák vonulását odaírhatták volna. :-))
2009. április 20., hétfő
Bé!
Ima Cs.G.-hez
Csak most az egyszer, csak most az egyszer csereberegábor légy a top-on! Szedd össze minden informatikai tudásodat, és hozd ki magadból a legjobbat! Mérd fel a helyzet súlyosságát! Az életünk van most a kezedben! Tudom, sokszor gondoltad, hogy nem veszünk komolyan. Előfordult, hogy amikor beléptél a szerkesztőségbe, mi – féltve a számítástechnikai eszközeinket – rájuk hasaltunk. De azt vallottuk, hogy azoknak lelkük van, amely rezdüléseit csak mi érthetjük meg. Úgyhogy mi tudjuk, tudjuk, és értjük, hogy a photo shop-ot csak ötödszöri próbálkozás után, egyéb programokat pedig egyáltalán nem lehet telepíteni a gépekre. Talán, tényleg nem is azért vannak. Azt is tudjuk, hogy ha egy gép beadja a kulcsot, szinte 100 százalék, hogy csak cserével oldható meg. Mindent tudunk és mindent elhiszünk!!! Csak most az egyszer... please! :-)
P.S.: a fogaid még mindig szépek! :-)
2009. április 19., vasárnap
Lehull a lepel - lehull a lepel
Mert igenis voltak olyan pillanatok, amikor már majdnem megérintettelek. Megláttalak, és akkor nem futott át az agyamon, sem sehol előtte soha az életben, de így most utólag belerakom, akkor benne lesz abban az érintésben, hogy azt szerettem volna, ha lehetne érinteni téged, csak úgy az üveglapon át, csakis attól, ahogyan nézlek, de nem lehetett.
Úgy beszélek - bocsáss meg érte - mint aki túl van már mindenen, bocsásd meg azt is, amit nem akarsz. Nem bírok úgy tenni, mintha nem kívánnálak, nem tudok úgy tenni, hogy nincs semmi. Nem érted milyen sziluetteket látni egy ablakban. Én annak láttalak, ahogyan óramű pontossággal jelensz meg és tűnsz el, az arcod, a kezed, a tekinteted pásztáz a hömpölygő tömeg felett, voltál te, és voltak mások...
Te voltál, árnyék a csipke bordűrök mögött, ami után érdemes kinyújtani a karunk. Akkor, ott, mikor azt hittem, akár az enyém is lehetsz - tévedtem, de a történet szempontjából ez lényegtelen, - és lettél. Te, Nekem. Elhittem. Neked. Mindent, hogy leszek más, mint mindenki más, aki valaha - akit valaha…
Nem tudom felidézni, hol voltam, mikor még nem tartoztunk össze.
Ezen túl és mindezen innen, az ellentétek egybevágásaképp határozod meg mindazt, ami még előttem áll, vagy történik velem. Az egész élet eliramlik, kedvetlen éjszakák borús, mártírom magánélete, fognám, de nincs. Szerelem?
Messzi, idegen tájak illatát hordja erre a szél, s olyankor menni kell...
Az élet szép dolgai
- Szerelmesnek lenni.
- Annyira nevetni, hogy megfájduljon az állkapcsod.
- Egy meleg zuhany.
- Levelet kapni.
- Kirándulást tenni egy szép vidéken.
- Pont akkor bekapcsolni a rádiót, amikor a kedvenc számodat adják.
- Nyújtózkodva az ágyban maradni és hallgatni a zuhogó esőt odakint.
- A napra kiterített meleg törölközők illata.
- Mezítláb sétálni a vizes fűben.
- Egy telefonbeszélgetés valakivel, aki nagyon távol van tőled.
- Egy kellemes beszélgetés.
- Nevetni saját magadon.
- Éjszakai telefonbeszélgetések, melyek órákig tartanak.
- Nevetni minden ok nélkül.
- Valaki, aki azt mondja nagyon szép vagy.
- A barátok.
- Véletlenül meghallani, hogy valaki valami kedveset mond rólad.
- Felébredni az éjszaka közepén, és rájönni, hogy van még néhány órád alvásra.
- Valaki, aki játszik a hajaddal.
- Egy forró csoki.
- Az autós utazások barátokkal.
- Felülni egy hintára.
- Olyasvalaki karjaiban lenni, akit igazán kedvelsz.
- Találkozni az utcán egy régi baráttal, és rájönni, hogy bizonyos dolgok (jók vagy rosszak) soha nem változnak.
- Nézni a hajnalt.
- Felkelni az ágyból reggel, és köszönetet mondani mindezért.
Egyéb ötlet? :-)
Csak a hegyek nem találkoznak
Sok-sok évvel ezelőtt (1,5 évesen), sok-sok kilométerre innen, gyorsan kellett dönteni az életemről. Sok-sok miért, amelyekre a választ tegnap kaptuk meg. Egyenesen dr. Gy.-től.
Stephenie Meyer
2009. április 18., szombat
Gyökerek
Van egy érzés. Bekebelez.
Van egy hang. Borzongató.
Van egy mosoly. Örök.
Van egy mozdulat. Mesebeli.
Van egy arc. Állandó.
Van egy szempár. Mély.
Van egy alak. Sziluett.
Szeresd a szíved!
Újítsd meg!
Bízz benne!
Ne add ki túl könnyen, de add bele mindenbe!
Öntsd ki valakinek!
Tartsd közel szeretteidhez!
És bárki is próbálta is összetörni, sose félj kitárni!
Akár hideg, akár meleg, s még ha kőből is van, vigyázz rá nagyon!
Ő a központja mindannak, ami vagy!
Azt mondod...
Azt mondod: igen.Azt mondom: nem!
Azt mondod: múlt.
Azt mondom: jelen.
Azt mondod: újra.
Azt mondom: soha.
Azt mondod: szép volt.
Azt mondom: a legszebb.
Azt mondod: fent.
Azt mondom: lent.
Azt mondod: őrült.
Azt mondom: szerelem.
Azt mondod: sok.
Azt mondom: kevés.
Azt mondod: távolság.
Azt mondom: idő.
Azt mondod: lebegés.
Azt mondom: élet.
Azt mondod: félek.
Azt mondom: társ.
Azt mondod: egyedül.
Azt mondom: félsz.
Azt mondod: barátok.
Azt mondom: magány.
Azt mondod: semmi.
Azt mondom: minden.
Azt mondod: világ.
Azt mondom: bárhol.
Azt mondod: ennyi.
Azt mondom: örök.
































