2011. november 2., szerda

Mami

Hol vagy? Hová tűntél? Még halványan látom a számomra mindig megnyugtató mosolyod. Miért nem maradhat meg örökre? Miért halványul? Miért ilyen hitvány az emberi emlékezés? Emlékezni akarok! Minden idegszálammal. Látni akarom, hallani, érezni ŐT!

Megkaptam a leveledet. Sok mindenre választ kaptam belőle ennyi év után. De erről miért nem beszéltünk, amíg még lehetett volna? Miért őrizted a titkot?

Most, ennyi idősen értettem meg igazán, hogy mennyire szerettél, és hogy mennyire szerettelek... És mi maradt? Ez a szívszorító érzés, a tehetetlenség.

Voltam Nálad a hétvégén. Nem voltál ott, hiszen az a két szó nem Te vagy. Nem akarom... Nem akartam soha tudomásul venni.

Tartozom még Neked valamivel. Te is tudod, én is tudom. Szégyellem, most már tudom, hogy másképp kellett volna cselekednem. Hosszú éveken át Te adtál meg nekünk mindent, és csak egy dolgot kértél, amit én nem tudtam...

Most már sajnos, nem tehetek mást csak, hogy átadom... átadok mindent, amit Tőled kaptam. Azt a hihetetlen bölcsességet, ami az elveszett leveledből is áradt. Csodállak! A legcsodálatosabb nő, asszony, anya, nagymama lettél a szememben. Szeretlek! Örökre!

2011. augusztus 2., kedd

2011. július 26., kedd

Bé, Pipacs! Köszönöm! :-)


"Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az... A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő."


(Müller Péter)

2011. július 24., vasárnap

Ajánló

A lényeg a jobb oldalon! :-)

2011. július 22., péntek

Nyolc

...

2011. július 21., csütörtök

9

!!!

2011. július 19., kedd

Hümm

Titkos másolatként kapni levelet elgondolkodtató és feledtébb bosszantó...

2011. július 18., hétfő

:-)

JÓ VOLT TEGNAP!!! NAGYON JÓ!!! :-)

2011. július 17., vasárnap

Final Countdown

Pontosan kettő hét múlva ilyenkor már új "emberként" ébredek. Valójában most kezdem el felfogni, hogy miről is van szó tulajdonképpen. Szépen minden és mindenki a helyére került, már csak apróbb simítgatások vannak hátra. Félek is és várom is. Nem azért félek, mert kételyeim vannak, hogy nem ez a helyes út számomra, hanem... azoktól a dolgoktól, emberektől, amelyekkel, akikkel előbb-utóbb szembe kell néznem. Valamennyi végig fogja kísérni a jövőmet. Ez ügyben már tettem lépéseket. Nem volt egyszerű, de nem is volt olyan nehéz, mint számítottam rá. Vannak azonban szívszorító pillanatok. Mindenkinek rossz az, ha csak az egyik fél hallgattatik meg, vagy az egyik sem, és kívülről ítélkeznek. Ezek következtében pedig nem hiányzik, illetve nem kívánatos olyan helyeken, ahová azt gondolta, hogy tartozik. Azt hiszem, erre mondják azt, hogy bajban (szükségképpen helyettesíthető adott helyzetre vonatkoztatva) mutatkozik meg az igazi barát.
Igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy inkább mindig előre kell nézni. Ez most nálam A NAP-ot jelenti. Volt időszak, hogy azt sem gondoltam volna, egyszer eljön. Azt meg pláne nem, hogy ilyen hamar... :-) Gyakorlatilag egy érdeklődésként indult, melyből azonnal konkrétum lett, pár hónap hallgatás, és két hét szervezés. Most itt tartunk. Nem egészen két héttel előtte... :-)

2010. október 31., vasárnap

Vi


Halk morajlás hallatszik a messzi távolból... a lelkem az. Az ősi, izzó tenger ismét zavaros. Nincs benne élet, csak a felkavart iszap és hordalékdarabok keresik a helyüket. Újra és újra megpróbálnak a felszín felé törni, hogy oxigénhez jutva életre keljenek. De van valami hihetetlen, megmagyarázhatatlan erő, ami mintegy páncélként lefedve a rothadó szagú mocsarat, útját állja minden kísérletnek. Erő, ami immáron nem belőlem táplálkozik. De KELL!

Jó érzés. Kellemes. Felszabadult. Hiszem, hogy végső soron minden és mindenki a helyére kerül. Többé nem leszek gyenge...

2010. október 26., kedd

Az idő fogságában


Az egér kattogása, mint a falióra. Én irányítom a másodpercet... Bárcsak én irányítanám az időt! Felgyorsítanám. Csak erre a pár órára… Legyen már vége ennek a tehetetlen várakozásnak! Hiába csalok a másodpercekkel, nem megy. Csak a csend, a kattogás, és néha-néha megcsörren a telefon. Leírt szavakban öltenek testet sorsok... Tovább várunk. Kegyetlen játék ez velünk és velük. Nekik, Neki kívül és belül.

2010. augusztus 17., kedd

2010. február 13., szombat

Visszatérés...

Visszahallani a múltat, ami már teljesen idegennek tűnik. Furcsa. Ugyanakkor mégis vonzó. Ott éltem, ott léteztem. Enyészet szag volt már akkor is. De most… Vágyak, álmok, sorsok. Egy csapásra szertefoszlik minden. Emlékek, élmények... és könnyek... Miért? Kifordított világ. Az én igazi világom.

2010. február 12., péntek

2010. február 6., szombat

Cserháti Zsuzsa: Boldogság gyere haza!

Két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolság.
S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát.
Esténként úgy vártalak, tudnod kell ez nem panasz,
és nem sírok csak bánt a cigaretta füst, attól könnyezem.

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!

Néha féltem, hogyha nagyon megnéztél egy csinos lányt,
de elfeledtem mindent, úgy öleltél éjjel át .
És ma sincs nálam boldogabb,
ha velem vagy s ez nem panasz,
és nem sírok ne félj, csak erős ez a fény, attól könnyezem!

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!

Kin sűrűbb lett a homály, az utca zaj is elcsitult,
nézem, ahogy csöndben álmodik a kisfiunk.
Én gyűlölöm az álmokat,
s te tudod, hogy ez nem panasz,
és nem tudom miért, hisz sírni szeretnék,
most mégsem könnyezem.

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
nekem elég, hogy itt leszel!

2009. október 18., vasárnap

Milyen az olyan???

Hadd ne részletezzem, hogy mennyire rosszkülsejű fiú lépett oda hozzám az utcán. Egy receptet nyomott az orrom alá:
- Ne haragudj, tudnál segíteni?

Az ilyenkor használatos mondatok egyikét bevetettem, mire ő:
- De nem olyan segítséget kérek... Ezt szeretném kiváltani, ha Te is hozzájárulsz.

Otthagytam, viszont továbbra sem tudom, hogy mi a különbség az olyan és a nem olyan segítség között.

2009. október 17., szombat

Találó...

"Emlékezés nélküli városban járok..."

2009. október 11., vasárnap

Életképek - Gyerekszáj

6-7 év körüli kislány és kisfiú kórusban kiabálják a Tesco-s buszon a lakcímüket:
KISKUNFÉLEGYHÁZA, ASZTALOS JÁNOS UTCA 12......

Rájuk szól az apjuk, miközben kimutat az ablakon:
- Kicsit hallkabban! Amúgy meg inkább azt mondjátok meg, hogy kinek a szobra az ott?
- HÁT A FERI BÁCSIÉ.
- És melyik Feri bácsié?
- A MÓRA FERI BÁCSIÉ.

209

Azt kívántam bárcsak megint betompulnék, de nem emlékeztem, hogy azelőtt ezt hogy értem el. A rémálom kezdett egyre jobban idegesíteni, és elérte, hogy azokra a dolgokra gondoljak, amik fájdalmat okoztak nekem. Nem akartam emlékezni az erdőre. Még amikor a képektől reszkettem, éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel, és elkezd fájni a mellkasomon tátongó lyuk pereme. Levettem az egyik kezemet a kormányról, és próbáltam vele a mellkasomat fogni, hogy egy darabban maradjon. „Olyan lesz, mintha sosem léteztem volna.” A szavak végigsuhantak a fejemben, teljesen eltértek attól a tökéletes tisztaságtól, ahogy a hallucináció alatt hallottam őket. Csak szavak voltak, hangtalanok, mint egy nyomat a papíron. Csak szavak, de a lyukat szélesre feszítették, és beletapostam a fékbe, mert tudtam, hogy nem szabad vezetnem, amíg ez az állapot el nem múlik.Összegörnyedtem, arcomat a kormánynak nyomtam, és próbáltam a tüdőm nélkül lélegezni.Nem tudom ez mennyi ideig tartott. talán egy nap, évek múlva - ha már a fájdalom annyira enyhül, hogy már talán el tudjam viselni - vissza tudok majd emlékezni arra a néhány rövid hónapra, amik az életemben a legjobbak voltak. és ha lehetséges az hogy a fájdalom annyira enyhüljön, hogy ezt megtehessem, biztos voltam benne, hogy annyira hálás leszek azért, mint amennyire hálás voltam azokért, amiket adott nekem. Többet, mint amennyit kértem, többet, mint amennyit érdemeltem. Talán egy nap majd így fogom látni.De mi van akkor, ha ez a lyuk sosem lesz jobban? Ha a szélei sosem gyógyulnak be? Ha a sérülés végleges és visszafordíthatatlan?Szorosan összeszorítottam magamat. Mintha sosem létezett volna, gondoltam kétségbeesetten. Micsoda hülye és lehetetlen ígéret? Ellophatja a képeimet és visszakaphatja az ajándékait, de ez nem csinálna vissza mindent olyanra, mint amilyen azelőtt volt, hogy megismertem. A fizikai jelek voltak a legjelentéktelenebb részei az összefüggésnek. Megváltoztam, belülről már teljesen felismerhetetlen lettem. Még kívülről is máshogy néztem ki, az arcom beesett, és teljesen fehér, a lila karikákat kivéve amiket a rémálmok hagytak a szemem alatt. A szemeim sötétek voltak a sápadt bőrömhöz képest - ha szép lennék és távolról látnám magamat - elmehetnék vámpírnak is. De nem voltam szép, és valószínűleg inkább egy zombihoz álltam közelebb.Mintha sosem létezett volna? Ez őrültség. Ez egy olyan ígéret volt, amit sosem tudott volna betartani, egy ígéret, ami abban a pillanatban megtört, ahogy kimondták.A fejemet a kormánynak ütögettem, hogy eltereljem magam az élesebb fájdalomtól. Butának éreztem magam, amiért aggódtam azért, hogy megpróbáljam betartani az ígéretemet. Hol van értelme annak, hogy egy olyan ígérethez ragaszkodunk, amit a másik fél már meg is szegett? Kit érdekelt, ha vakmerő voltam és ostoba? Nem volt okom hogy elkerüljem a vakmerőséget, és arra sem hogy ne legyek ostoba. Szárazon nevettem magamnak, még mindig levegőért kapkodva. Vakmerő a döntésekben - na ez egy reménytelen dolog volt...A sötét humor elterelte a figyelmemet a fájdalomról. Már könnyebben lélegeztem, és már hátra tudtam dőlni a székben. Annak ellenére, hogy hideg volt, a homlokom tele volt izzadtságcseppekkel.Próbáltam a reménytelen javaslatomra koncentrálni, hogy megóvjam magam a kínzó emlékektől. vakmerőnek lenni a döntéseknél sok kreativitást igényel - talán többet, mint ami nekem van. de azt kívántam, hogy bárcsak lenne valamilyen mód. talán jobban érezném magam, ha nem próbálnék egy megtört megállapodásba kapaszkodni minden erőmből.

(Stephenie Meyer)

Asszem...

Asszem, a következő napokban ismét megszaporodik a publikálásaim száma... ami nem feltétlenül jelent jót. Legalábbis nekem.

Bé! Arthur Golden-tól

Előző estén gondolkodtam el azon, mi lesz, ha az elnök életem végéig nem vesz tudomást arról, milyen szerepet játszik az életemben. Másnap reggel alaposan átnéztem a kalendáriumomat, hátha találok benne valami utalást arra, hogy az életem nem fog céltalanul eltelni. (...) Amikor a lenyugvó nap fényében hazafelé tartottam, majdnem elgázolt egy katonai teherautó. Ekkor kerültem életemben legközelebb a halálhoz. Amikor másnap reggel megnéztem a kalendáriumomat, kiderült, az veszélyesnek mondta a Patkány irányába való haladást, márpedig a bolt éppen abban az irányban feküdt. Engem csakis az elnökkel kapcsolatos jelek érdekeltek, és ez a figyelmeztetés elkerülte a figyelmemet. Ebből rájöttem arra, milyen veszélyes, ha csak az foglalkoztat bennünket, ami hiányzik. Emiatt ilyesféle kérdésekre nem keresünk választ: Mi lesz, ha életem végéig egy olyan férfi foglalkoztat, aki sohase fog közeledni hozzám? Milyen elviselhetetlen lesz akkor a gondolat, hogy azért, mert örökké csak az elnök foglalkoztatott, sohasem éreztem az ételek jó ízét, nem láttam igazán azokat a szép helyeket, ahol jártam. Ha viszont kivetem őt a gondolataimból, vajon nem lesz-e nagyon sivár az életem? Akkor biztosan olyan leszek, mint az a táncos, aki gyermekkora óta gyakorol egy táncot, amit sohasem fog előadni.

2009. október 10., szombat

VÉGE

Örökre...

2009. október 3., szombat

Életképek - TérképÉsz

30 körüli nő telefonál a Tiszaparton:
- ... Fordítani kellett volna a térképen, de tudod, én nem értek hozzá. Így nem értem ide időben. Taxiba pattantam, most vagyok itt....

Életképek - Gyerekszáj

Bölcsődés kisfiú száll fel anyukájával a vonatra. A gyerek leül, körbe-körbe nézelődik, majd megkérdezi:
- Anya, hová lett a vonat?
- Felültünk rá.
- Igen?

2009. szeptember 26., szombat

Lottózóban

A kivetítő tetején folyamatosan fut a szöveg:

Bízunk a szerencsében! * Bízunk a szerencsében! * Bízunk a szerencsében! ...

A képernyő alsó kétharmadán pedig egy közérdekű kisfilm, melynek az üzenete: évente több ezren halnak meg Magyarországon prosztatarákban.

2009. szeptember 20., vasárnap

Wass Albert

"Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,a kő marad."

2009. szeptember 13., vasárnap

Életképek - Gyerekszáj

Orvos: - És szokott fájni a lábad?
Gyerek: - Igen.
Orvos: - Mikor?
Gyerek: - Amikor hosszabb ideje nincs rajtam a görkori.

2009. szeptember 4., péntek

Én

Holnap svéd-magyar a helyszínről... :-)

2009. augusztus 30., vasárnap

Lopott ;-)

Dilemma...

Hétfőn ugye referálnom kell majd a szombati ügyeletről. Ha (reményeim szerint) minden így marad ahogy most, azt fogom majd mondani; "a szombati ügyeletben rendkívüli esemény nem történt..."

dehogynem...

:-D :-D :-D

2009. augusztus 22., szombat

Bé!

MOST indulhatunk! ;-) Már asszem, biztonságosan el merem hagyni a közigazgatási határt! :-D

2009. augusztus 18., kedd

2009. augusztus 16., vasárnap

Túl

Sötét ég, csillagok, a távolból rock ... lassan elveszek a múltban ... a hullócsillagok láttán mormolt mondatok pofoznak vissza a jelenbe...

2009. augusztus 15., szombat

2009. augusztus 14., péntek

A legnagyobb kedvencek a legnagyobb kedvenctől :-)

2008.08.14.

Egy éve történt...

Vavyan Fable

"Nem szól, mert nem mer. Mert attól tart, ha kinyilvánítaná elégedettségét, íziben történne valami pocsékság, pusztán csak azért, hogy felrobbantsa ezt a nehezen fellelt, alig hihető boldogságot."

2009. augusztus 11., kedd

Életke

"Ott állt a ... " illetve nem állt, hanem ült, nem a jobb oldalon, hanem középen és nem lány, hanem egy kiskutya. Szóval Bével világmegváltó gondolataink között szárnyalva, a kék sárkány (?) közreműködésével éppen hazafelé tartottunk, amikor fék. Lassítás. Fék. Megállás. Duda. Semmi reakció. Egy tarka folt az országúton, könyörgő szemekkel. Egy kiskutya. Nemrég tehették ki. Ahogy végül szlalomozva elhaladtunk mellette, láttuk, hogy a néhány grammnyi kis élet visszavánszorog az út közepére, a falu felé tekingetve. Várt. Visszavárta azt az embert, aki otthagyta. Bízott. Megfogtuk, autóba tettük, megitattuk hazafelé. Már van otthona is. Ő egy szerencsés kiskutya. :-)

2009. augusztus 10., hétfő

Hmmm

"A Just A Trim a kiegészítőkkel együtt az öné lehet mindössze egyetlen hajvágás áráért! 7.990 (!!!) forintért."

2009. augusztus 6., csütörtök

Paulo Coelho

Az egyetlen módja, hogy elkerüld a szenvedést az lenne, ha elutasítanád a szerelmet.

2009. augusztus 5., szerda

Kettősség

Felemás névnap, teljes megvilágosodással...

:-(

Üzent Velence... :-( És én hiszek benne... :-(

2009. augusztus 3., hétfő

Teño bótote de menos del

Hiányzik. Hiányzik egy érzés. A gondoskodás. A másról való gondoskodás verme. És erről még több éves pszichológiai tanulmányaimat félretéve is tudom, hogy nem jelent jót...

Lily Allen: Fuck You

2009. július 14., kedd

BéÉ!

http://www.stop.hu/articles/article.php?id=518085

Puff neki! A megoldás

"Minden időben, minden szinten terjed a H1N1 vírus, de Magyarországon és a környező országokban egyelőre nincs ok pánikra. Amerikai kutatók azt állapították meg, az 1918-as spanyolnátha-járvány előtt születettek rendelkeznek némi immunitással."

2009. július 11., szombat

2009. július 9., csütörtök

Gratula...

"Évek óta biztonságos körforgalmi csomópontot szeretnének a hajdúböszörményiek abba a kereszteződésbe, ahol kedden este egy négytagú család halt meg. A szakemberek szerint a 35 -ös főút forgalmi adatai ezt nem indokolják.... "
"A TRAGÉDIA MEGRÁZÓ KÉPEIT MEGNÉZHETIK AZ RTLHÍREK.HU-N."

2009. július 4., szombat

Bé! Csak Miattad, csak Neked! :-)

Mi az első reakciód, ha reggel a tükörbe nézel?
Ez meg ki??? Gyorsan egy kalapácsot, valaki van a tükrömben! És nem is mondtam 5-ször, hogy kampókéz! :-)

Mivel lehet téged bármikor megnevettetni?
„Hápogással„

Mikor és kivel csókolóztál először?
Az egyik olvasómmal.

Mi a kedvenc dalod jelen pillanatban?
Hooligans: A vér nem válik vízzé

Kerültél már kínos helyzetbe?
Az kínos helyzet, ha valaki „leússza” magáról a fürdőruhát és csak a parton veszi észre? Na, azt hiszem, ez az egy, ami még nem történt meg velem.

Mikor sírtál utoljára?
Pár hete.

Mentél már ki filmről moziban? Ha igen, mi volt az?
Nem. Mert általában hátul-középen ülök. ;-)

Hazudtál már azért, hogy valaki jobban érezze magát?
Biztos. De ezt nem nevezném hazugságnak.

Ha te egy Heroes szereplő lennél, mi lenne a te erőd?
Az meg mi?

Mi volt a kedvenc játékod gyerekkorodban?
A kukásautóm, amit akkor kaptam, amikor az öcsém megszületett.

VÁLASSZ!

Kávé vagy tea?
Kávé. 3in1, két decire hígítva.

Vígjáték vagy horror?
Horror.

Gyorskaja vagy a mama főztje?
Jelen életemben főként gyorskaja. (És akinek az anyukája az McD-ben dolgozik?)

Harc vagy béke?
Békés harcok egymásutánja.

Bulizás vagy otthon ülés?
Semmiképpen sem otthon ülés. De inkább fogalmazzunk úgy, hogy világmegváltó, hajnalig tartó beszélgetések egy füstös kocsmában.

FEJEZD BE A MONDATOKAT!


Néha mindennél jobban vágyom arra, hogy derékig érő fűben hanyatt vágjam magam, és csak bámuljam az eget.

Ha szomorú vagyok vágyom arra, hogy egyedül lehessek a Tisza partján.

Semmi pénzért sem élném újra az elmúlt 2 évet.

A zene számomra a homeosztázisom egyik pillére.

Jeremy - "Majd Veled lassan felnövök..." :-)

:-D

O tempora, o mores!

2009. június 26., péntek

Ebédidő

- Szakad az eső. Hogy megyünk át ebédelni, nincs ernyőnk?
- Majd fejbeváglak és a mentővel átkísérlek. :-)

SOrSközösség

Huszonéves fiú és lánybeteg beszélget a klinika aulájában. A beszélgetést a lány zárja a következő mondattal, a hasát fogva:

- Na, megyek, mert megérett az ebédem.

:-)

2009. június 22., hétfő

Csöööööööööööööööönd!!!!!!!

Csöndet akarok!!!

Miért van az, hogy bizonyos emberek esetében nem segít a "ráutaló magatartás"? Én általában nem beszélek tovább ahhoz, aki közben levelet ír, MSN-ezik, telefonál, etc. ... Lehet, hogy velem van a hiba???

2009. június 20., szombat

Elég!!!

Innentől kezdve nem akarom tudni, hogy kinek melyik 12 nő volt leginkább hatással az életére!

2009. június 16., kedd

Quimby: Most múlik pontosan

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl

Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő.

2009. június 13., szombat

Emberek és szerepek

65 körüli házaspár:
Nő: - ... és majdnem elütött a vonat. De mostmár tudom: ha a kalauz felemeli a tárcsáját, figyelni kell, mert indul a szerelvény.
Férfi: - Ne azt figyeld! A gép hangját. Ha felzúg, akkor indul.

Mára

"Anyám mosolyától van erőm, Ő tudja, hogy lesz még nyár... "

2009. június 10., szerda

“A másokkal való érintkezésben legelőször azt kell megtanulnunk, hogy hagyjuk a maguk sajátos módján boldogulni az embereket…” (Henry James)

2008. június 10., 17:59

"Szia Kedves ...!

Hát... azt mondtad, hogy az iwiw-es fotóid alapján biztosan be tudlak majd azonosítani... Megmondom őszintén, gondot okozott. ... "

2008. június 10., 19:14

"Szia!

Igen én vagyok legalábbis remélem, hogy én én vagyok ... van még egy ilyen őrült ... az iwiw-en? Bár lehet, hogy az is "én" vagyok.

Én jól vagyok...

Remélem te is jól vagy az "óperenciás tengeren is túl"..."

2009. június 9., kedd

Californication :-)

Tres faciunt collegium

Egy évvel ezelőtt bármit megadtam volna a jelen nyugalmáért. Életem egyik, talán legmeghatározóbb találkozásán voltam túl és ezáltal ismét képes lettem arra, hogy meglássam az igazán fontos, értékes dolgokat. ŐK KETTEN. Örökre... nekik. Örökre értük! Még ha...

"A tehetetlen összetartozásnak időtlen időkre szóló köteléke bogozott össze bennünket; valami, ami kitermelődött, tejsav vagy gyanta, a sebekből, izomlázból, fájdalomból, törekvésekből, és lehetővé tette, hogy éljünk; valami, ami talán kevesebb a barátságnál, és több a szerelemnél."
(Ottlik Géza)

2009. június 8., hétfő

Medárd

Nem esett! :-)

2009. június 3., szerda

2009. június 2., kedd

Márai Sándor

"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami."

2009. május 31., vasárnap

Ma

Bé-vel, mint régen. :-)

2009. május 30., szombat

Életképek - Gyerekszáj

4 év körüli kisfiú:

- Apa, képzeld! Az óvodában a Bogikának megszületett a kistestvére.
- És hogy hívják?
- Kisbogika.
- Biztos, hogy nem úgy hívják, mint a testvérét. Más neve van.
- Nem. Ő is Bogika.
- És kisfiú vagy kislány?
- Kisfiú.

Twin Peaks



Minden hátrányos helyzetűnek, aki anno nem követhette az eseményeket, mert pontban a 8 órás kezdéskor küldék a szülei aludni.

2009. május 29., péntek

Nebuló

"Figyelem! Az első használatkor a védőkupakon túl a balmenetes kenőfejet is csavarjuk le és távolítsuk el a szájbetétet."

ROK-doktor

Mit keres ez itt? Miért nevet velem? Miért ül mellém? Miért támaszkodik a székemen? Miért kérdez? Miért néz? Miért poénkodik? Amikor az első számú közellenség...

2009. május 28., csütörtök

Szög

"... akkor olyan pihe-puha leszel..."

Vulnerant omnes, ultima necat.

2009. május 27., szerda

Popper Péter

"Minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember."

2009. május 24., vasárnap

KutatÁSÍTéma

Vizsgaidőszakban a kávé hatásfoka miért fordítottan arányos az elfogyasztott mennyiséggel?

Mi van?

Már nincs, de volt: olahibolyamuzeum.oiro.hu

Mementó

Tudod, ahogy az ember megy az úton, sokszor találkozik a legszebbel. A legszebb tájjal, a legszebb virággal, a legszebb szerelemmel. Ahogy halad a vonat, elmaradnak a legszebbnek hitt tájak, virágok, szerelmek, amiknek az ember csak külső szemlélője lehetett, vagy mint vendég örülhetett. De mert az ember úton van folytonosan úton van, mindig új meg új legszebbel találkozik. Legszebb tájjal, legszebb virággal, legszebb szerelemmel, ami feledteti azt a régit. Mindegyiket megsiratja, azután az úton találkozik új virággal, új tájjal, új szerelemmel. Sokszor a legszebbel. Legszebbel, de a máséval. Nem a sajátjával. Azzal csak egyszer. Ami talán nem is a legszebb, de mert a sajátja, neki az a legszebb. Abban különbözik, hogy ez megváltoztathatatlanul hozzá tartozik. Belesimul. Akkor leszáll a vonatról. És nem keres tovább...

2009. május 14., csütörtök

Alagsor

ROAD TO HELL

2009. május 13., szerda

Nem

Meghalt...

13

A nap kezdetén bezártam a telefonomat az öltözőszekrénybe. Remélem, mára ez az egyetlen rossz dolog...

2009. május 12., kedd

P&P

Tökmagos-sárgarépás pogácsa. :-/

2009. május 10., vasárnap

Minden ugyanúgy, minden ugyanaz és MÉGIS MINDEN TELJESEN MÁS...

"Van madár, amely nem bírja a kalickát. Túl ékes a tolluk. És amikor elrepülnek, örülsz, hisz tudod, hogy bűn volt bezárni őket. Mégis... minden szürke és üres, ami marad utánuk. Egyszóval: HIÁNYZIK A BARÁTOM."

(A remény rabjai)

Faith Resnick

"Azok az emberek, akik utálják a macskákat, egérként fognak újjászületni a következő életükben. "

2009. május 7., csütörtök

Demjén: Most kell eldöntenem

Ez a perc mi nem volt eddig sosem
Rajtad áll, hogy nyersz, vagy vesztesz velem
Ez a perc, hogy mindenki rajtunk mosolyog
Ellenség barát a rokonok
Csak bámulnak ránk

Ez az út, hogy minden együtt legyen
A te új az én rég magányos nevem
Ezután már a szálloda portán kiderül
Hogy enyém vagy, nem vagy már egyedül
S tán másképp néznek rám

Ezután ha, minden csak félig sikerül
Te is hibás vagy nem csak én egyedül
Már nem szólhatsz rám

Maradunk hol eddig voltunk, s leszünk
Csak a világ, az táncolt egy kört nekünk
Ezután ha bárhol is kábán ébredek
Már tudom, miért vagy s én miért leszek
Mindig jó hozzád

Nagy az út, és abba még minden belefér
Hát szaladjunk együtt a holnapért
Vigyázok majd rád

És ezt most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem
Nekem most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem

Ne ígérj, és én sem súgok neked
Szavakat, ami szép, de mégsem hiszed
Amikor a szemedbe nézek, kiderül
Hogy ki az, ki marad, ki menekül
S ki tartozik hozzám
Mert ha a lét egy kalitkába beszorul
Te fizetsz és én is de cudarul
Hát hallgass most rám

Nekem most kell eldöntenem…

2009. május 3., vasárnap

Müller Péter

"Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (...) Először is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn "szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten."

ANYÁK NAPJÁRA

„Soha nem értettem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor a szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”

(Kundera)

2009. április 28., kedd

P.A.D.

És végül gratulált... ;-)

2009. április 27., hétfő

Dogma(gány)

Azért van egyfajta romantikája az éjszakai dolgozatírásnak. Egyedül görnyedni a könyvek és a laptop felett, minimális fénynél, miközben a családtagok a sötét szobában békésen szuszognak.

A kellékek: 3in1 kávé, energiaital, mérhetetlen mennyiségű csoki, papír, folyadék, chips, még papír, könyvek, lexikonok, ismét papírok, írószerszámok (de az minek?).

Óránként egy-egy hergelő telefonhívás a csoporttársaktól: „Te hogy állsz?”

Egy ideig köröz körülötted a macska, le-leül, majd elvonul a foteljába aludni… Te pedig maradsz, és lapozol… és egyszer csak rád köszönt a leadás reggele.

2009. április 26., vasárnap

Hát... borzongató!

A kellemes délutáni sétát egy agresszív madár támadássorozata szakította félbe a minap a Boszorkány-szigeten... Nem kombinálok, nem kombinálok, nem kombinálok! :-)

A szegedi Boszorkány-sziget a nevét a magyar történelem legnagyobb és a legutolsó halálos ítélettel, máglyahalállal végződő boszorkányüldözéséről kapta. 1728. július 23-án 14 embert boszorkányság vádjával itt égettek el 3-3 máglyán. A megégetettek között volt a 82 éves Rózsa Dániel is – Szeged akkori leggazdagabb embere, aki a város egykori főbírája és parlamenti képviselője volt –, és az őt boszorkánysággal bevádoló bába, Kökényné Nagy Anna is. A szegedi boszorkányüldözések kiváltó oka a súlyos aszály, illetve a korábbi években pusztító árvíz és éhínség volt, a szegediek ugyanis mindezeket a katasztrófákat a boszorkányok művének tulajdonították.

Örök és halhatatlan

2009. április 25., szombat

Márai Sándor

"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle."

2009. április 24., péntek

A csokoládé netovábbja - avagy bizonytalansági tényezők sokasága egy kis kockában

"Kakaós étmasszával mártott marcipán jellegű kocka."

"Húzzunk bele!"

- mondta a városnéző kisvonat vezetője, miközben a szájához emelte az Arany Ászokos üveget...

Egy kép

Porfelhő ült a hosszú, rögös útra. A végén kirajzolódik egy alak. Hatalmas, titokzatos árnyék. Vonalait a néha-néha felélénkülő szél alakítja, ahogy a kabátja alá fut. Mozdulatlan. Megmagyarázhatatlan erő birtokában van. Vonz. Ahogy a távolság csökken, a köztünk lévő porszemek cikázása úgy élénkül. Szinte fáj, ahogy belecsapnak az arcomba. Intő jel?

Közel van. Az arca rideg. A szemeiben egy furcsa világ tűnik elő: az elhagyott boldogság. A múltban él. Próbálom megfejteni, de nem engedi. Tekintete erős kapuként zárja el az emlékeket. Érzi. Tudja, hogy ez az ő pillanata is. Eljött az idő, hogy megszabaduljon a nyomasztó fájdalmaktól. De fél.

Az arca hirtelen eltorzul, és ördögi kacaj tölti be a környéket. Fennköltség és gonoszság. Bezárkózott. Talán örökre. Visszatért a saját világába. Oszlani kezd a porfelhő, és vele együtt tűnik el a titokzatos teremtés. Csak a hosszú út maradt. Erőtlenül indulok tovább.

Popper Péter

Az ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit. S előfordulhat, hogy már csak életének romjai között él. (...) Ne a múltban élj, ami már nincs, (a jövőn se tépelődj, ami még nincs), csak a jelent éld teljes erőddel és odafigyeléssel. Így lesz hiteles az életed.

2009. április 23., csütörtök

:-D

Ki a kínai..?

Állítólag a világon átlag minden 5. ember kínai. Mi is öten vagyunk a családban, tehát valaki kínai. Lehetek én. De lehet apa, vagy anya is. Lehet a bátyám Tomi, vagy az öcsém Hao-Ce Hang. Nem tudom. Szerintem Tomi az.

A folytatás :-)


Edda: A világ közepén



Egyedül indulok el,
most senki nem figyel.
Nincs bennem félelem,
A sok csillag velem.

Tudják, hogy szeretem Őt,
Tudják a titkomat.
Sok ezer éve már
A lelkem társa vagy.

Gyönyörű nappalok,
gyönyörű éjszakák...
Most csak a Hold figyel,
Irigyen néz le ránk.

Te vagy a mindenem,
te vagy az életem,
de néha úgy rohansz,
hogy félek...

Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek.
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén.

A csendet hallgatom,
a csend , az jó barát.
A gyertya lángja ég,
Benne egy új világ.

Nem olyan csábító,
Nem olyan harsogó,
Mint ez a „most-világ”,
-nem olyan számító.

Lehet, hogy tévedek,
hogy másképp is lehet,
hisz az én istenem
ez a kis gyertya lett.

Te vagy a mindenem,
te vagy az életem,
de néha úgy rohansz,
hogy félek…

Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek.
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén.

2009. április 22., szerda

ByBö :-)

- Jók a repcéid!
- ha ezt a mondatot most látná vki, aki a blogomba nem bejáratos... :-D

(Forrás: Megint Semmivel Nem haladok :-))

Nemszeretemismerős

"Who watches the watchmen ?" - ettől a G-talkos "idézettől" kész vagyok... Kedves...! Nem lehetne... ?

"Imre üzenetet küldött Neked"

Buktam... Dr.Cs.I. meghívott a könyvbemutatójára...

Én (ki)vagyok!? :-)

Kedves "Blogtársaim"!

Ajánlom figyelmetekbe a következő gondolatot:

"Az alkotó munka, mint különleges erőkifejtést igénylő tevékenység ellemzése szempontjából relevánsak azok a tanulmányok, amelyek kapcsolatot tételeznek fel a kreativitás és a bipoláris kórképekben megjelenő hipomániás-mániás állapotok között..."

A továbbiakat inkább megtartom a dolgozatomnak. :-)

Whywhywhywhywhy???

HA

- végre nem vagyok álmos
- végre tudok koncentrálni
- minden anyagom megvan
- minden feltétel adott
- még időm is van
- nekiülök a dolgozatírásnak...

... ELKEZDENEK FÜVET NYÍRNI AZ ABLAKOM ALATT…


S.O.R.S.


Egyszer eljön a pillanat, amikor azt mondod: igen! Így tökéletes minden. De ez mit jelent? Ez csupán a pillanat tökéletessége. A pillanaté, amely az emberi létből fakadóan múlandó.

2009. április 21., kedd

Pingi :-)


Szempont

Munkamániás vagy vagy workalkoholista? :-)

Ha már egy legény sincs talpon a vidéken

Mobilegyház?

Minden nyílásán szellőző Pick Up áll a nagy konténer mellett. A sofőr dobozokat szed össze a kuka környékéről. Az egyébként teljes mértékben "információszegény" autóban felfüggesztve egy tábla:

"Szentmise 17 órakor."

Klinikakert

"A zavartalan áru- és betegszállítás érdekében kérjük a járdát szabadon hagyni! "

(Végülis minden benne van, esetleg még a sáskák vonulását odaírhatták volna. :-))

Szakbarbár

"Ez az operáns kondícionálás tipikus példája. Nem Pavlov, mert nem folyik a nyálad." :-)

Alfától Omegáig

BK

2009. április 20., hétfő

Bé!

Mormol-mormol-mormol!!!!! :-)

Ima Cs.G.-hez

Csak most az egyszer, csak most az egyszer csereberegábor légy a top-on! Szedd össze minden informatikai tudásodat, és hozd ki magadból a legjobbat! Mérd fel a helyzet súlyosságát! Az életünk van most a kezedben! Tudom, sokszor gondoltad, hogy nem veszünk komolyan. Előfordult, hogy amikor beléptél a szerkesztőségbe, mi – féltve a számítástechnikai eszközeinket – rájuk hasaltunk. De azt vallottuk, hogy azoknak lelkük van, amely rezdüléseit csak mi érthetjük meg. Úgyhogy mi tudjuk, tudjuk, és értjük, hogy a photo shop-ot csak ötödszöri próbálkozás után, egyéb programokat pedig egyáltalán nem lehet telepíteni a gépekre. Talán, tényleg nem is azért vannak. Azt is tudjuk, hogy ha egy gép beadja a kulcsot, szinte 100 százalék, hogy csak cserével oldható meg. Mindent tudunk és mindent elhiszünk!!! Csak most az egyszer... please! :-)

P.S.: a fogaid még mindig szépek! :-)

Hozzáállás


Előrevetítve a héten elkészülő szpszich. kutatásomat. :-)

2009. április 19., vasárnap

Lehull a lepel - lehull a lepel

Keresem a rést a pajzson, mikor egyenesben gyengéd vagy, elmosolyodsz, tartogatsz nekem egy pillantást a legszebbek közül. Mosolyogsz, és van az a pillanat, hogy a legvalószínűtlenebbül, legtökéletesebb összhangban, ritmusban mozdul az ajkad széle, amit nem lehet nem lassított felvételként visszajátszani vagy ezerszer, miként aztán mindez kiteljesedik, s nyugvópontra jut egy másik ember szemében.

Mert igenis voltak olyan pillanatok, amikor már majdnem megérintettelek. Megláttalak, és akkor nem futott át az agyamon, sem sehol előtte soha az életben, de így most utólag belerakom, akkor benne lesz abban az érintésben, hogy azt szerettem volna, ha lehetne érinteni téged, csak úgy az üveglapon át, csakis attól, ahogyan nézlek, de nem lehetett.

Úgy beszélek - bocsáss meg érte - mint aki túl van már mindenen, bocsásd meg azt is, amit nem akarsz. Nem bírok úgy tenni, mintha nem kívánnálak, nem tudok úgy tenni, hogy nincs semmi. Nem érted milyen sziluetteket látni egy ablakban. Én annak láttalak, ahogyan óramű pontossággal jelensz meg és tűnsz el, az arcod, a kezed, a tekinteted pásztáz a hömpölygő tömeg felett, voltál te, és voltak mások...

Te voltál, árnyék a csipke bordűrök mögött, ami után érdemes kinyújtani a karunk. Akkor, ott, mikor azt hittem, akár az enyém is lehetsz - tévedtem, de a történet szempontjából ez lényegtelen, - és lettél. Te, Nekem. Elhittem. Neked. Mindent, hogy leszek más, mint mindenki más, aki valaha - akit valaha…

Nem tudom felidézni, hol voltam, mikor még nem tartoztunk össze.
Ezen túl és mindezen innen, az ellentétek egybevágásaképp határozod meg mindazt, ami még előttem áll, vagy történik velem. Az egész élet eliramlik, kedvetlen éjszakák borús, mártírom magánélete, fognám, de nincs. Szerelem?

Messzi, idegen tájak illatát hordja erre a szél, s olyankor menni kell...

Az élet szép dolgai

  1. Szerelmesnek lenni.
  2. Annyira nevetni, hogy megfájduljon az állkapcsod.
  3. Egy meleg zuhany.
  4. Levelet kapni.
  5. Kirándulást tenni egy szép vidéken.
  6. Pont akkor bekapcsolni a rádiót, amikor a kedvenc számodat adják.
  7. Nyújtózkodva az ágyban maradni és hallgatni a zuhogó esőt odakint.
  8. A napra kiterített meleg törölközők illata.
  9. Mezítláb sétálni a vizes fűben.
  10. Egy telefonbeszélgetés valakivel, aki nagyon távol van tőled.
  11. Egy kellemes beszélgetés.
  12. Nevetni saját magadon.
  13. Éjszakai telefonbeszélgetések, melyek órákig tartanak.
  14. Nevetni minden ok nélkül.
  15. Valaki, aki azt mondja nagyon szép vagy.
  16. A barátok.
  17. Véletlenül meghallani, hogy valaki valami kedveset mond rólad.
  18. Felébredni az éjszaka közepén, és rájönni, hogy van még néhány órád alvásra.
  19. Valaki, aki játszik a hajaddal.
  20. Egy forró csoki.
  21. Az autós utazások barátokkal.
  22. Felülni egy hintára.
  23. Olyasvalaki karjaiban lenni, akit igazán kedvelsz.
  24. Találkozni az utcán egy régi baráttal, és rájönni, hogy bizonyos dolgok (jók vagy rosszak) soha nem változnak.
  25. Nézni a hajnalt.
  26. Felkelni az ágyból reggel, és köszönetet mondani mindezért.

Egyéb ötlet? :-)

Csak a hegyek nem találkoznak

Közhely: sosem tudhatod, hogy kivel hoz ismét össze a sors.

Sok-sok évvel ezelőtt (1,5 évesen), sok-sok kilométerre innen, gyorsan kellett dönteni az életemről. Sok-sok miért, amelyekre a választ tegnap kaptuk meg. Egyenesen dr. Gy.-től.

Stephenie Meyer

"Csak naplementéig lehettem biztos benne, hogy itt marad velem. Mint a tündérmesékben, amikor elérkezik az a pont, ahol megtörik a varázs."

2009. április 18., szombat

Gyökerek

Van egy álmom. Nem múlik.
Van egy érzés. Bekebelez.
Van egy hang. Borzongató.
Van egy mosoly. Örök.
Van egy mozdulat. Mesebeli.
Van egy arc. Állandó.
Van egy szempár. Mély.
Van egy alak. Sziluett.

At home

Szeresd a szíved!

Kövesd!
Újítsd meg!
Bízz benne!
Ne add ki túl könnyen, de add bele mindenbe!
Öntsd ki valakinek!
Tartsd közel szeretteidhez!
És bárki is próbálta is összetörni, sose félj kitárni!
Akár hideg, akár meleg, s még ha kőből is van, vigyázz rá nagyon!

Ő a központja mindannak, ami vagy!

Azt mondod...

Azt mondod: igen.
Azt mondom: nem!

Azt mondod: múlt.
Azt mondom: jelen.

Azt mondod: újra.
Azt mondom: soha.

Azt mondod: szép volt.
Azt mondom: a legszebb.

Azt mondod: fent.
Azt mondom: lent.

Azt mondod: őrült.
Azt mondom: szerelem.

Azt mondod: sok.
Azt mondom: kevés.

Azt mondod: távolság.
Azt mondom: idő.

Azt mondod: lebegés.
Azt mondom: élet.

Azt mondod: félek.
Azt mondom: társ.

Azt mondod: egyedül.
Azt mondom: félsz.

Azt mondod: barátok.
Azt mondom: magány.

Azt mondod: semmi.
Azt mondom: minden.

Azt mondod: világ.
Azt mondom: bárhol.

Azt mondod: ennyi.
Azt mondom: örök.